Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
Horváth József belsőtanácsbeli tag mint eladók, másrészt Szapáry Péter gróf vevő között. Az adásvételi szerződés értelmében Szapáry Péter az Adelffy javakból Vas vármegyében fekvő Nagy- és Kisbarkócz, Korong, Márkusháza, Muraszentes, Birószék, Halmosfő, Bokrács, Muraszombat, Völgyes, Borhida, Murapetrócz, Vasiak, Bodóhegy, Ribnyák, Gorenschak és Bukovschák, továbbá Zala vármegyében fekvő Stridóvár helységek, községek, hegyközségek és egyéb helyek területéhez tartozó ingó és ingatlan javakat kapta meg a következő feltételekkel: 1. Szapáry Péter azonnal ki fog fizetni a vételárból 3000 forintot készpénzben, az egész összeg biztosítékául, a többi 37.000 forintról pedig adóslevelet ad 5%-os kamat mellett. 2. Az árvaház és az Adelffy örökösök, Niczky Erzsébet és Anna számára letétbe helyezett óbor és a kicsépeletlen gabonaneműek felének megőrzését vevő vállalja az elszállítás idejéig. 3. Eladók mint a győri megyéspüspök és Kőszeg szabadkirályi város által kiküldött bizottság tagjai kezeskednek róla, hogy a győri megyéspüspök és Kőszeg város által kiküldendő teljhatalmú megbízottak legkésőbb 1776 márc. 6-ig a szombathelyi káptalan előtt meg fognak jelenni és a fenti javakról és azok átruházásáról ,,örök vallást“ fognak tenni.61 Az Adelffy javak Küllő területére eső részének árverését 1775 dec. 4-én Nemeskéren (Sopron megyében) tartott általános megyegyűlés tette közhírré. Eszerint az árverést 1776 febr. 5-én tartották meg. A nevezett napon a néhány vevőn kívül Eszterházy Miklós herceg képviselői is megjelentek és miután a javakat felbecsülték, és pedig az ingóságokat 2363, az ingatlanokat 30.150 forintra, febr. 8-án a becsérték végösszegében, 32.513 forint vételárban megegyeztek az Adelffy javaknak, ingó és ingatlanoknak, amelyek Küllő és Keresztur községekben és a Harka-i hegyfalukban feküdtek, Eszterházy Miklós herceg számára örökös és elidegeníthetetlen tulajdonként való birtokbavétele céljából. Miután a herceg a vételt helybenhagyta, a végleges átvétel 1776 febr. 12-én ment végbe. A szerződés megerősítésére a hercegi felügyelő, Eötvös 513 forintot lefizetett eladók kezébe biztosítékképpen, a további 32.000 forintról pedig 5%-os kamatra szóló adóslevelet adott, melynek kamatai 1776 febr. 12-től számíttatnak.62 Az év krónikájához tartozik annak regisztrálása is, hogy az árvaházban német házitanítót (instructor) alkalmaztak. Kötelessége volt otthon oktatni a gyermekeket a német nyelvben és a számtanban.63 A következő 1777-ik esztendő a nagy látogatók és élmények esztendeje volt az árvaházra nézve. A legelső nevezetes látogatásban az év májusában részesült az 61 Kérdéses okirat a Sz. Kápt. L. 47. f.-ban. 63 U. o. ‘3 Hist. Sert. Conv. 31. 1. 40
