Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

V. fejezet: A növendékek névsora

Ficzkó György (1833—41) sz. Borházán (Vas m.) 1823 körül. Mint árva „Kelcz" alapítványos elemibe s a gramm. I—IV. osztályba járt, azután szönyegárus (gausepearius) lett. Vendül is beszélt.

Ficzkó István (1790—8) sz. Vidorlakon (Vas m.) 1780. jún. 5-én, F. János és Zrim Judit szülőktől. Mint árva „Adelffy" alapítványos elemibe járt s végezte az alsó és felső gimn.-ot. Papi pályára lépett a szombathelyi egyházmegyében. Félsz. 1804-ben. Káplán volt Muraszombaton (1804—6), pléb. Felsőlendván 1806-tól. Köszvénye miatt sokat szenvedett. 1818-ban magánkápolnát kapott. 1820-ban lemondott plébániájáról s Szombathelyen élt 1823. jan. 30-án bekövetkezett haláláig. Vendül és németül is beszélt. — Géfin: i. m. III. k. 95. 1.

Ficzkó János (1863—78) sz. Borházán (Vas m.) 1856-ban. Mint „Ficzkó“ alapítványos végezte az elemit, a gimn. I—VIII. osztályt s két éven át jogi tanulmányait az egyetemen. Vendül és németül is beszélt.

Ficzkó József (1782—90, 1792—5) sz. Borházán (Vas m.) 1772. márc. 15-én, F. Mihály és Heléna szülőktől. Mint árva „Adelffy" alapítványos végezte gimn. tanulmányait, 1795—7-ben a szombathelyi kir. líceum növendéke volt s egyúttal papnövendék. Félsz, az 1790-es évek végén. 1800-ban már a győri egyházmegyében találjuk, káplán Oroszváron, 1803-tól plébános Peresznyén 1843. nov. 28-án bekövetkezett haláláig. Vendül, németül is beszélt. — F. J. jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki a lelkipásztorkodás körébe vágó munkák kiadásával. Ez a munkássága azért is említésre méltó, mert elsőnek kísérelte meg szláv testvérei számára a saját nyelvükön vallásos tárgyú művek (katekizmus, Szentírás, imakönyvek) nyomtatásban való megjelentetését. Ezzel a győri és szombathelyi egyházmegye területén szórványban élő horvátok (vendek) lelki javát akarta szolgálni. Nevezetes írásmódja is, mert az ékezetes szláv helyett a magyart követte s annyira megfelelt a népnyelvérzéknek, hogy müvei rendkívüli elterjedtségnek örvendtek s a közönség akként szokott nyilatkozni róluk, hogy „azok a mi nyelvünkön irvák". Jelentős e nemben: „Katekizmus"-a; bibliai történelme: „Kratak pregléd sztaroga i novoga Testamenta“ (Megj. Sopron, 1824, 2 kötet.); imakönyve: „Hizsa zlata" (10 kiadást ért és „Priszicske Knyige", peresznyei imakönyv néven ismert.). Műveinek kedveltségét és kelendőségét mi sem tünteti fel inkább, mint az a tény, hogy midőn 1843-ban Peresznyén meghalt, hagyatéka, jóllehet rokonait életében bőségesen támogatta, 60.000 forintra rúgott, mely összeget jobbára könyveiből vette be. — Magy. Sión, 1891, 233—4. 1. — Szinnyei: i. m. III. k. 468. 1.

Ficzkó József (1915—7) sz. Borházán (Vas m.) 1905. márc. 7-én, F, Antal földműves és Sankics Mária szülőktől. Mint „Ficzkó" alapítványos elemibe s a gimn. I. osztályba járt. Vendül is beszél.

Ficzkó Károly (1895—906) sz. Borházán (Vas m.) 1886. jún. 23-án. Atyja F. József földműves. Mint „Ficzkó“ alapítványos elemibe járt s végezte a gimn. I—VIII. osztályt és a teológia első évét. A gimn. felső osztályaiba Szombathelyen a premontreieknél járt. Papi pályára lépett a szombathelyi egyházmegyében. Félsz. 1909. jún. 27-én. Káplán volt Felsőlendván (1909—11), kisegítő a nagydolányi pléb. mellett, majd adm. (1911—12), káplán Felsőlendván (1912—16), katonalelkész a világháborúban (1916—8), helyi káplán Felsőszölnökön (1918—9), pléb. Marokréten 1919 óta. Mint katonalelkész először az orosz fronton teljesített szolgálatot, majd 1917-ben a 33. cs. és kir. hadosztályhoz az olasz frontra került s ott volt egészen a világháború végéig. Mint marokréti pléb. élte át a komunizmust és a 22 éves szerb megszállást, kitéve a jugoszláv hatóságok kellemetlenkedéseinek magyar érzelmei miatt. — V. ö. Géfin: i. m. III. k. 95—6. 1.

290