Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

IV. fejezet: Alapítványok

még inkább fokozódik csodálatunk, ha lelki világába tekintünk. Loyolai Szent Ignác jelszavát — Mindent Isten nagyobb dicséretére — nálánál kevesen valósították meg Magyarországon hűebben és tökéletesebben. Nála az Isten dicsőségének keresése a lelkek mentésével volt egyenlő. Missziós kőrútjai, katekizmusa, az Isten házáért égő buzgósága, a rekatolizálásban élharcosi szereplése, sajátos hitoktatói módszere, győri és kalocsai püspöki tanácsadói szerepe egy célt szolgáltak: Isten dicsőségét. Törekvésében segítették: kitűnő elmeéle, sokoldalú és alapos képzettsége, kiváló latin és német nyelvtudása, előkelő összeköttetései, ritka szervező képessége, a kor szükségletei iránt megértő és érző lelkülete. Bár minden helyen, mindenféle szerepben — akar mint missziós a tudatlan nép körében, akár mint egyetemi tanár a katedrán — egyformán elismerésre méltóan és elöljárói megelégedésére állta meg helyét: élete főműve mégis a kőszegi árvaház. Annyi gondoskodással, törődéssel és főképp anyagi támogatással kísérte sorsát, hogy szinte teljesen az ő művének kell tekintenünk. Igaz, hogy a város megelőzte őt ebben a tevékenységében. De az a tény, hogy 1740—41-ben Kelcz Kőszegen tartózkodott, legalább is valószínűvé teszi, hogy az alapítás létrehozásában mint ösztönző szerepet játszott. Maga az 1742-ben készült szabályzat meg egészen jezsuita-izű. De eltekintve az árvaház városi intézmény jellegétől, a kőszegi árvaház igazi újjászervezője, újjáalapítója és naggyá tevője Kelcz Imre volt. Ezt ő maga is jelzi egyik későbbi levelében, amikor magának tulajdonítja az alapítás tényét is. 1792 jan. 2-án ezt írja Győrből a szombathelyi káptalannak: „Kőszeg városának az ottani árvaházra vonatkozólag semmi joga sincs, mert egyedül én vettem meg készpénzben és az ő 4 vagy 5 árvájukat csak barátságos megegyezés alapján fogadtam be ebbe az árvaházba, akiknek előbb a kültelken volt kis otthonuk, mielőtt én az árvaházat Kőszegen létesítettem.“13

Ügy dédelgette élete művét, mint atya a gyermekét. Ő szerezte az otthont s gyűjtögette az „Első alapítványit, de később is majdnem minden évben jelentős összeget küldött az árvaháznak. Nagyon sokat fáradt az Adelffy-féle tőke megszerzésében is. Csak akkor vonult vissza az árvaház ügyeinek vitelétől, mikor Szily János felügyelete alatt biztos kezekben látta. Ez a visszavonulás azonban csak külsőleges volt. Hangyaszorgalommal gyűjtögette kanonoki jövedelméből a tőkéket, hogy élete alkonyán lelke szülöttjét, az árvaházat saját alapítványával is biztosítsa a jövő számára. így jött létre a Kelcz alapítvány 68.600 (67.600?) forintos hatalmas összege, melynek kamataiból oly sok gyermek jutott ingyenes neveléshez.

Külön említést érdemel az a rendkívül mély, belső barátság, mely őt Szily János szombathelyi megyéspüspökhöz fűzte. Barátságuk emlékét több levél őrzi, melyek a szombathelyi püspöki és káptalani levéltárban találhatók. Mikor már élete utolsó évében volt és sokat

13 Sz. P. L.

229