Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

II. fejezet: Belső történet

illette meg. A felvételre való jelölés joga is megoszlott. Az Adelffy alapítványra a jelölések kétharmada a szombathelyi püspököt, illetőleg a káptalant, egybarmada a városi tanácsot illette a helyi plébánossal együtt. A Kelcz alapítványra jelölés joga a szombathelyi püspök felügyelete mellett a szombathelyi káptalanra tartozott.3 * A felvételnél elsősorban magyar megtértek (konvertiták) jöttek számításba vagy olyanok, akiket hitveszély fenyegetett s csak másodsorban árva fiú- vagy leánygyermekek. De lehetséges volt konviktorok felvétele is.3

A felvehető növendékek számát a Projectum 75-ben állapítja meg. Ez a szám azonban Kelcz végrendeleti hagyatékának érvényesítése után nagy mértékben változott. Hosszú időn át a 100-at is jóval felülhaladta. Fiúk mellett leányok is nyerhettek felvételt, a fiúknak azonban elsőbbségi joguk volt. A felvett növendékek kaptak az intézetben ingyen élelmet, ruházatot, lakást s minden eszköz a rendelkezésükre állott, hogy az erényekben, jó erkölcsökben kellő előhaladást tehessenek. Segítségükre volt három instruktor és az árvák anyja (materfamilias, mater orphanorum).*

A ruházatban és élelmezésben a Projectum nem tesz különbséget növendék és növendék között. A jezsuita korszakban azonban a nemes származásúak előnyben részesültek. Jobb élelmezést és ruhát kaptak s az eltartásukra szánt összeg is nagyobb volt, mint amelyet a nem-nemesek számára fizettek. 1780-tól ez a rendszer megszűnik, a szabályok nem tesznek említést róla. Étkezésre kaptak a növendékek; ebédre három, vacsorára két fogás étket; reggelire és uzsonnára kenyeret megfelelő mértékben. Nagyobb ünnepeken, mint újév, húsvét, pünkösd, Szentháromság vasárnapja, karácsony, Űrnap, Kisasszony és Nagyasszony, valamint Pál-fordulás ünnepén, továbbá az alapítók megemlékezésének napján két fogással a rendesnél több ételt szolgáltak fel nekik. Szeszes italt: bort, sört nem kaptak a növendékek.5

Ruhájuk sötétkék színű volt sárga övvel és sárga gombokkal, továbbá sárga szegéllyel (paszománttal). Ruhával való ellátottságuk a Várady-féle statumok szerint „Télen mentébül, belső Lájblibui, nadrágbul, három Szegletű Kalapbul, Magyar Tsismábul, Fekete Nyakravalóbul . . . Nyáron pedig a mente helett Dolmánybul áll. .

A ruházatban később bekövetkező változásról Tóth József prefektus ezeket írja: „A növendékek külső ruházattya némely változásokon ment keresztül. Nevezetesen: volt nekik az előbbi időben dolmányok és mentéjök is. Idővel a mente elmaradt. Az én prefektusságomkor

3 A későbbi családi alapítványoknál a jelölés joga szintén fenti módon alakult, mely alól csak ritkán volt kivétel.

3 Projectum, I. fej. 2. §.

“ Projectum, i. h. 3. §.

5 U. o. 4—5. §

11 Leges et Statuta, II. Tábla 3. §.

136