Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

I. fejezet: Külső történet

következő évtizedekben is, úgyhogy a század végén lassanként kidomborodik az új cél számokban is, az árvaház az értelmiségi pályákra menők nevelő intézete lesz. Ez az eltolódás szükségképpen következett be, részben a már fentebb említett 1868: 53. te. miatt, mely az intézet konvertitaház jellegét hivatalosan is teljesen megszüntette, miután már előzőleg a konvertiták száma a minimumra zsugorodott. De elősegítette ezt a folyamatot a kulturális igények növekedésén felül azoknak az újabb családi alapítványoknak szaporodása is, melyekkel az intézet vagyonállaga tetemesen megnövekedett a század második felében is.

Az újabb alapítvány tevők között első helyen kell említenünk a két Kovatsits plébánosnak, Ignácnak és Józsefnek 3.000 forintos hagyatékát az 1850-es években. 1858-ban Radits György csémi plébános 2.000, Házy József alsólendvaí plébános 3.000 forintot hagy az árvaházra, 1859-ben Tzupi Imre sopronmegyei lakos 2.000 forintot. A miskei Radics György plébános alapítványa 1867-ben 4.500 forinttal, a következő évben Török Antal őriszentpéteri plébános 2.700 forintnyi összeggel növeli az árvaház vagyonát. Vahl Antal 1869-ben 5.300, Varga József 1868-ban 3.300, Dirnbeck Jakab rohonci plébános 1871-ben 6.000 forintos alapítványt tesz. Grosz Mihály felsőszilvágyi plébános 1873-ban 6.000. Mersits István frankói lakos 1878-ban 2.500 Schlegel Mátyás ny. plébános 1878-ban 3.000, Groszmann Alajos kegyesrendi szerzetes 1887-ben 4.000, Góczán József kőszegszerdahelyi plébnáos 1887-ben 6.000 forinttal növeli az alapítványi vagyont. Az 1890-es években Kapsz János nagyprépost 4.000, Góry Antal szombathelyi kanonok 5.000 és Molnár János kőszegszerdahelyí plébános 4.000 forintos alapítványa érdemel különös említést. Legújabban dr. István Vilmos megyéspüspök 1909-ben 12.000, Karmosy Vince ny. kőszegszerdahelyi plébános 1915-ben 12.500 koronás alapítványa által gyarapodott az intézet alaptőkéje.

Az újabb alapítványok meg a mind nagyobb számban felvételt kérő egész és részben fizető növendékek révén az árvaház tanuló ifjainak száma, különösen Vöröss Zsigmond prefektussága idején, újra elérte a Százat s évtizedeken keresztül egészen az első világháború végéig meg is tartotta ezt a számszerűleg magas színvonalat.

Az intézetnek erre az újabb fellendülési korszakára esik az a nevezetes esemény, mely Kőszeg város vezetőségét és közönségét, de mondhatnók, az egész Dunántúlt lázba hozta: I. Ferenc József apostoli király, II. Vilmos német császár és Albert szász király látogatása Kőszegen az itt megtartott őszi hadgyakorlatok alkalmával. A három uralkodó 1893 szeptember 16-án érkezett Kőszegre és 23-án távozott. I. Ferenc József és Vilmos császár a katonai reáliskolában, Albert szász király a mai Árpád-téren Korchmáros Menyhért házában lakott.

Vöröss Zsigmond, aki különös érzékkel bírt az ilyen külső ünne114