Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
I. fejezet: Külső történet
reményben, hogy csekély, de jóindulatú felszollalásom kegyesen fog vetetni: ezennel köteles tisztelettel, arra kérem Méltóságodat, kegyeskedjék rendeléseit velem erről közleni, mihez tartsam magamat a jövőre, hogy intézetünk részént a kor szükségeinek megfeleljen, részént a történhető megtámadásokat okosan kikerülhesse. Azt hiszem, hogy kötelessége lesz minden intézetnek, azért a kőszegi árvaháznak is, a talán rövid időn országszerte megalapítandó nevelési rendszerhez magát alkalmaztatni; de addig is még az történhetne, alázatos véleményem szerént a következő pontokat elfogadni, s életbe léptetni nem volna felesleges, annál inkább, mert nem tartom tanácsosnak azon időt bevárni, — és okot adni arra, hogy mások rendezzenek el bennünket. A jövőben nem kellene olly számos nevendéket a felsőbb (eddig latinoknak nevezett) oskolákba küldeni. Ezen kegyes intézet planumában ez rendeltetik: Azok a gyermekek, akik ebben a házban nevelkednek, különböző észbeli tehetségük szerint különféle életpályára fognak menni és pedig: némelyek földművelésre és mezei gazdálkodásra, mások különféle mechanikai és ipari foglalkozásra, ismét mások egyéb munkaterületekre és végül lesznek olyanok, akik tudományos és szabad művészi pályákra mennek, mert ezektől jelesebb tehetségük miatt a közjó számára nagyobb hasznot lehet remélni. Ezen helyes rendelés, melly szerént csak kevés t. i. jeles elmebeli tehetséggel biró nevendék küldethetnék a tudományok tanulására, már régóta nem áll fenn; pedig lehet állítani, hogy sok nevendékre nézve eddig is hasznosabb lett volna az iskolák helyett mezei munkát, vagy kézi mesterséget tanulni; és hogy jövőben a mostani szokást megtartani a hazára nézve is káros volna, mert jelenleg is már feles számmal vannak az iskolákat végzett, de kenyeret nem érdemelhető, azért nyugtalankodó ifjak. De eddigi iskoláztatásunk nem is volna teljesíthető, ha mint itten közönségesen beszéllik, az itteni gymnasium innen elvitetne, és a kor igényeihez alkalmaztatva, — ollyan vidékre helyeztetne által, hol iskolák nincsenek, és helyette csak reál iskolák leendenének. Alázatos véleményem szerént tehát középszerű előmenetelt tett nevendékeink a jövő iskolai évben már ne eresztessenek a felsőbb iskolákra, hanem rendeltessenek ki kézi mesterségre; s jövendőben csak az igen kitűnő elmebeli tehetséggel biró ifjak, kik mintegy kivételt érdemlenek, eresztessenek a felsőbb iskolákba; a nagyobb rész pedig a normális iskolákból fellyebb nem is eresztetve, ezen kisebb iskolákban a hit ágazataiban, és irás, olvasás, számvetésben elegendőképp oktatva lévén, mezei vagy kézi munkára adasson ki. És igy nevendékeink nagyobb része ezen házon kívül kézi munkára neveltetvén az intézet házában kevesebb maradna; —1 de éppen ez óhajtandó, mert nehéz megegyeztetni a nevelési elvekkel az épületben egyszerre 70—80 növendék célszerű nevelését. De nem is hiszem, hogy ezután az egész felbomlott fegyelem 108
