Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)

Bevezetős

szervezésével és hatalmas intézménnyé kiépítésével, az árvaházak virágkora a XVIII-ik század, abban is Mária Terézia korszaka, amikor hazánkban is egymásután emelkedtek emberbaráti intézmények protestáns és katolikus részről egyaránt. így az évangélikusoknál még a kőszegi árvaház alapítása, tehát 1741 előtt találunk egy kis, magánjellegű árvaházat Nemescsóban; később 1750-ben Pozsonyban, 1758-ban Nagyszebenben alapítanak árvaházat. A reformátusoknak ugyanebben az időben Debrecenben és Pápán van árvaházuk, az utóbbi elég jelentős szerepet tölt be. A katolikusoknál a legelső ilynemű alapítás, a kőszegi árvaház 1741-ben létesül, előbb mint a bécsi, melyet Kienmayer Mihály gazdag gyáros 1743-ban alapított. Igazában a kőszegi az első szervezett árvaház Magyarországon. Ezt hamarosan követi számos konvertitaház, 1767-ben Nagyszombatban a Katolikus Theresianum, 1760-ban gróf Batthyány József jóvoltából a kolozsvári, 1762-ben a selmeci és Sopronban a Voss-féle, 1773- ban a nagyváradi és veszprémi, 1777-ben Benők Mihály udv. kamarai tanácsos jóvoltából ugyancsak a kolozsvári, 1780-ban Migazzi bíboros adományából a váci. Voltak más alapítások és kísérletezések is.1

Tagadhatatlan, hogy az árvaházak fejlesztésénél jelentékeny szerepet játszottak a píetízmus fílantrópikus hajlamú képviselői is, mindez azonban nem csökkenti a katolikus gondolat kétezeréves hagyományainak értékét s még kevésbbé elismerésünket és csodálatunkat azon vallási elmélyedésre készséges és lelkes barokk szellemiség iránt, mely ezt a modern kezdeményezést annyira fel tudta karolni és szolgálatába állítani. Van abban valami elragadó és nagyszerű, ahogyan ezek az emberek tízezreket, sőt egész vagyont tudtak feláldozni az árvák és elhagyatott gyermekek ügyének s valósággal nemes versenyre keltek egymással az adakozásban. Ebben éppen a legelőkelőbbek vezettek, mint gróf Batthyány Lajos nádor, gróf Nádasdy Lipót királyi kancellár, gróf Batthyány József hercegprímás, gróf Szvetics Jakab királyi személynök, gróf Eszterházy Ferenc királyi kancellár stb., de a középosztálybeliek és alsóbb népréteghez tartozók sem maradtak el a jótékonyságban. Avagy nem kell-e csodálnunk Adelffy Antal dunántúli kerületi táblai elnök nemes gesztusát, mellyel 70.000 forint értéket kitevő vagyonát magyar konvertíta és árva gyermekek neveltetésére hagyományozta azzal az egyszerű kikötéssel, hogy az ő és hozzátartozói lelke üdvösségéért imádkozzanak? Nem keíl-e Kelcz Imre volt jezsuita fáradhatatlan áldozatkészségét és jótékonyságát a legszebb és legragyogóbb emberi tények sorába emelni, aki árvaházalapító tevékenysége mellett 15 évig viselt prépostkanonoki állásával járó jövedelméből 67.000 forin- 1

1 V. ö. Gönczi Magdolna: Az árvaházak kialakulása Mária Terézia korában. Budapest, 1933. 14. s k. 1. — Dr. Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I. k. Budapest, 1899. 188—192. l.j II. k. Budapest, 1902. 304—311. 1. — Péterfy Sándor: A kőszegi árvaház története 1741-től 1752-ig. (1900 körül megj. cikksorozat.)

8