Vecsey Lajos: A kőszegi róm. kat. Kelcz-Adelffy Árvaház története 1741-1941 - A Szombathelyi Egyházmegye múltjából 1. (Szombathely, 1943)
Bevezetős
BEVEZETES A XVIII-ik század, melyben a kőszegi árvaházat alapították, kétségtelenül egyik legszebb, legjelentősebb korszaka az ezeréves magyar történelemnek. Ebben a században talál először magára az elmúlt két évszázad szörnyű vérveszteségeitől számbelileg erősen megfogyatkozott és szellemi aléltságba süllyedt magyarság. Ekkor szerzi vissza területi integritását s kultúrájával, hatalmas építkezéseivel, fegyveres erejének megcsillogtatásával és régi hagyományainak felújításával számbeli kisebbsége mellett is igyekszik utat törni magának az európai nagy sorsközösségben. Most élvez a nemzet először igazi nyugalmat az elmúlt két véres évszázad mindent letaroló zivatarai és emberpusztító háborúi után. Most kezd benépesülni a török által pusztává tett Nagymagyaralföld s ha nem is érheti el azt a számot emberbőségben, melyet más népek statisztikája mutat, újra élheti nemzeti életét s a fejlődés útja nyitva áll előtte. Ebben a korban fedezi fel újra első nagy, államalkotó szent királyát, hozza haza a dicsőséges Szent Jobbot Raguzából, éleszti fel a Regnum Marianum gyönyörű eszméjét és vezet tízezres tömegekkel búcsújárásokat, hogy a barokk kor nagy vallási reneszánszát hatalmas tömegmegmozdulásokban is kifejezze. S hogy a jelkép teljes legyen, Mária Terézia felveszi az apostoli királyi címet, kifejezve ezzel külsőleg is, hogy az első szent király igazi utódjának érzi magát s a magyar Szent Korona integráns örökségét a maga teljes egészében visszaállítja. De szép ez a kor azért is, mert le tudott hajolni a legalsó népréteg bajaihoz s meg tudta látni benne az embertestvért, a könyörületre, jobb bánásmódra érdemes felebarátot. Nem véletlen az, hogy éppen Mária Terézia enyhíti a jobbágy sorsát úrbéri rendeletében, melyet II. József is felkarol és újításait visszavonó rendeletében is érintetlenül hagy. De az egészségesebb és szociálisabb gondolkodású kor társadalmának javára kell elkönyvelnünk ennek a századnak speciálisan sajátos intézményeit, az árvaházakat is. Bár az árva és elhagyatott gyermekek felkarolásának gondolata és számukra emberségesebb elbánás biztosítása azon törekvések köze tartozik, melyek a kereszténységgel egyidősek s menhelyekről, aggápoldákról, asylumokról s általában a keresztény szeretet szociális tevékenységéről a legrégibb idők óta tudunk: mégis az új kor volt az, mely az őskeresztény eszmét szabályokkal szervezett árvaházak alapításával rendszeresítette és intézményesítette. S jóllehet a fejlesztés terén nagy érdemei vannak Frankénak hallei árvaháza meg-7
