Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

Előszó a második kiadáshoz

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

Huszonhárom esztendő munkájával 1814-ben elkészült a szombathelyi székesegyház. Bőle András őrkanonok a következő év visitatio canonicája alkalmával leírhatta e szavakat:

„Somogy Leopold püspök Szily Jánosnak tervét és szárnyaló eszméit tökéletesen valóra váltotta, s a bazilikát abban a fenséges szépségben építette fel, amelyben lelkünk mérhetetlen örömére szemlélhetjük.“

Ez a mérhetetlen öröm lobogott a szombathelyi egyházmegye papjainak, híveinek szívében 130 éven keresztül, valahányszor szépséges székesegyházukat szemlélhették.

Ez adta kezünkbe a tollat, hogy székesegyházunk alapos ismertetése által másokat is örömünk részeseivé tegyünk és lehetővé váljék számukra is Szily János szárnyaló eszméinek, művészkezek ecsetjével, vésőjével írott „utolsó, néma prédikációjának“ megértése. E vággyal és reménnyel, szívünkben ujjongó örömmel bocsátottuk útnak munkánk első kiadását.

1945. március 4-én székesegyházunk bombatámadás áldozata lett. Azóta a Sión pusztulását sirató próféta keserű fájdalma él szívünkben. Székesegyházunk üszkös falai minden ékességüktől megfosztva panaszosan merednek az ég felé. . . „Sión utai szomorkodnak, azért, hogy nincsenek, akik az ünnepre jöjjenek. Minden kapui elromlottak, az ő papjai sírnak, és ő maga elnyomatott a keserűségtől. . . Eltávozott Sión leányától minden ékessége ... Az ellenség kezét vetette annak minden szépségére . . . O Ti mindnyájan,

5