Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

molygó fény- és árnyékjárta, nehéz és sötét tónusával szemben derűs színekben tartott, egyenletesen festett s az alakok mozgalmassága ellenére is nyugodt kompozíció, amely a szentély mennyezetképével együtt mint legvilágosabb zóna még inkább emeli a belső tér felfelé táruló ünnepi pompáját.

A kép tárgya a Boldogságos Szűz bemutatása a jeruzsálemi templomban. A hagyomány szerint Szűz Máriát szülei három éves korában Isten szolgálatára szentelték, s tizenöt éves koráig a jeruzsálemi templom melléképületében a templomi szolgálatot végző özvegyek és szüzek között teljesített szolgálatot. Részt vett annak a kárpitnak szövésében, amely a szentek szentjét a szentélytől elválasztotta, és Jézus halálakor ketté hasadt (Mt. 27, 51.). A freskón elénk tárul a jeruzsálemi templom hatalmas, kupolás belső tere, amely a látszattan és a festői illúziókeltés művészi eszközeinek alkalmazásával mintha magának a kereszt kupolájának belső terét is magasabbra emelné. A kompozíció három részre oszlik. Kívül, a képmezőn köröskörül, az előcsarnok, a 4—4 oszloptól tartott baldachin alatt a szentély és legbelül szentek szentje a sugárzó fénnyel övezett frigyszekrénnyel. A felfelé vezető lépcsőn áll a főpap és fényes kísérete, előttük egy tömjénező ifjú. A művész a legfelső lépcsőfokra állítja piros manteliettába öltözötten az azon év elején elhúnyt halhatatlan püspököt, Szily Jánost, amint baljával a szentek szentjére mutat. Előtte jobbra, néhány lépcsőfokkal lejjebb Szűz Mária, Szent Anna és Szent Joakim csoportja. A jobboldali képmezőben papok mutatják a népnek a kitett szent kenyereket, baloldalt az égő áldozatok oltárán lángol a tűz (Kir. III. 7, 48.). Köröskörül az egész mennyezeten papok, írástudók, férfiak és asszonyok színes tömege hullámzik. A hátsó képmezőben szakállas férfi áll,

45