Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

Az oltárkép alatt levő kis kép az Egyház belső reformjának egyik vezérét, Milano apostolát, Borromeo Szent Károlyt (1538—1584) ábrázolja.

Harmadik kápolna. Az oltárkép középpontjában kék tunikában, sárga palástban magas lépcsőn áll Szent József, karjaiban a gyermek Jézussal. Balra mögötte a pihenő szent Szűz. A jobb alsó sarokban mint érdekes repoussoir figura, egy szárnyas angyal vörös tunikával és zöld lepellel, baljában Jessze kivirágzott vesszejével (íz. 11.). Fenn a magasban derengő fényben lebegő angyalok. Sprengnek székesegyházunkban egyetlen szignaturája e kép bal sarkán látható.

Az oldalfalakon Szent József látomása, a szent család menekülése Egyiptomba, zarándokúba Jeruzsálembe, Szent József halála.

Az oltáron Szent Diodor vértanú ereklyéje. A szent római áldozópap Numerianus császár (282—283) uralkodása idején halt meg hitéért. Teteme a Praetextatus-caemeteriumban pihent 1850-ig. IX. Pilis pápa 1855-ben Scitovszkv János hercegprímásnak adta ezt az ereklyét, aki viszont Szenczy Ferenc püspök kérelmére a szombathelyi székesegyháznak engedte át. 1855. október 14-én Szenczy püspök nagy ünnepélyességgel helyezte el az ereklyét a Szent Márton-oltáron. 1895-ben, a székesegyház belső restaurálása alkalmával Hidasy Kornél püspök a Szent József oltárra hozta át.41

Bizonyára feltűnik a szemlélőnek, hogy Maulbertsch és Dorfmeister oltárképein sötét háttérből előtűnő alakok sokasága látható, míg a közel két évtizeddel későbbi Spreng a kor változott ízlésében csak néhány nagyobb alakból, a teret alig sejtető közömbös háttér előtt komponálja képeit. Maulbertsch és Dorfmeister művészetében még ott él a barokk végtelen-tér gondolata: az egységes, sötét tónusból

43