Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)
A székesegyház a bombázás előtt
a karinges szent, az égből alászálló angyal az üdvösség hona felé mutat. A képet Spreng festette 1808-ban 400 forintért. A kápolna belső falain Nép. Szent János élete elevenedik meg: jámborsága, önsanyargatása, gyóntatótevékenysége, vértanúsága és megdicsőülése. Az oltárkép alatt üvegkoporsóban Szent Piacidus vértanú ereklyéi láthatók. A szentnek tetemét Róma keresztényei az üldözések idején a Pontianus-katakombában temették el. Az ereklyék 1793-ban VI. Pilis pápa engedélyével Herzan bíboros tulajdonába mentek át, aki azokat a székesegyháznak adta.36 Második kápolna. Oltárképe Szent István királyt ábrázolja, amint megalapítja a pannonhalmi apátságot. A kompozíció közepén három lépcsős emelvényen áll Szent István tört selymes fényű, zöldes palástban s baljával egy német viseletű művész által elébe terjesztett tervrajz-tekercsre mutat. Köröskörül díszes magyarruhás urak, püspökök és apródok csoportja. Közülük egy bíborpárnán a szent koronát és jogart nyújtja feléje. A háttérben jobbra a monostor épülő homlokzata látható, baloldalon az ősi monostor, fenn a magasban szárnyas kerubok és angyalkák csoportja lebeg a hit győzelmi zászlajával. Az előtér baloldalán levő csoportban egy ifjú az ország címeres pajzsát tartja s a mellette álló magyar vitéz csizmájának sarkán, mint valami hímzés olvasható a művész szignaturája. A kép festőjének neve feledésbe ment. Köberl János sárvári prépost-plébános 1897-ben akadt rá Tzinke Ferenc, néhai szombathelyi gimnáziumi, majd pesti egyetemi tanárnak (1761—1835) ódájára, melyben e festményt magasztalja s egyebek közt ezeket írja: „ . . . S a rajzoló? — Egy büszke Magyar tipor annak nevén. Ah! megnevezem. Sopron termette, s Németből Magyarrá termetem* én: Falumester — Éljen!“ 39
