Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

megannyi jelképe az eredeti bűnnek... Az irgalmas Isten azonban nem ereszti el vigasz s remény nélkül bűnös gyermekeit ... Az angyal tüzes fáklyájával visszaűzi a kígyót, a sátán lobogó palástjával lebukik a mélységbe és Adám révedező tekintete előtt feltűnik a távol jövő reménysége: a kép közepén sugárzó fényben csillog a MÁRIA név, az Asszonynak neve, aki diadalmaskodik a sátán fölött, mert isteni Fia széttiporja a kígyó fejét, őt magát pedig megmenti az eredeti bűntől (Gén. 3, 15; Apoc. 12, 1.). A kép jobboldalán angyalok köszöntik liliommal a Szeplőtelent, akin megtört a bűn hatalma.

Ugyancsak Spreng festette az 1807. és 1808. években Maulbertsch színvázlata nyomán a hosszhajó dongaboltozatán a Boldogságos Szűz születését és ószövetségi előképeit. A nagyméretű freskókért 3.400 forintot kapott.

A kép főjelenete a nagykupola felé eső részen látható: mennyezetes ágyban, felemelt párnák közt fekszik Szent Anna, körötte asszonyok segédkeznek. Az ágy előtt a lépcsőn ülő asszony tartja kezeiben a kis Szűz Máriát, kinek fejét dicsfény övezi. Szorgoskodó asszonyok ruhákat hoznak, a a jobb alsó sarokban egy mesterien megfestett nőalak tálban vizet hoz. A jelenet fölött angyalok lebegnek, jobbra magas ívelésű kapun át utcarészlet tűnik elő.

A képmező többi részét ószövetségi előképek töltik ki. Középen Mária örök szüzességének előképeként felhő sugaraitól körülfontan a jeruzsálemi templom keleti kapuja, melyen az Ür ment át, s halandó ember számára örökre zárva maradt (Ezekiel 44, 2.). A baloldalon Mózes az égő csipkebokor előtt leoldja saruszíját. A lángoló, de el nem égő csipkebokor (Ex. 3, 2.) Mária szűzi anyaságának előképe. A bejárat felőli oldalon a gyapjú, amelyet Gedeon imájára az Úr harmattal áztatott, míg a föld körűié száraz

35