Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

got öntött a soproni Seltenhoffer cég. A lélekharangot Tauber Sándor dr. kanonok készíttette. Az új nagyharangot Szűz Mária tiszteletére 1938-ban, a Szent István-jubileumi évben, néhány jótevő adományából Seltenhoffer öntötte; súlya 1970 kg.

A templom déli fala inellett áll Anreith György János síremléke, melyet 1927-ben, az egyházmegye jubileumi évében a mester földi maradványaival együtt a köztemetőből helyezték át ide.

A nyugati falon, a sekrestye mögött nyílik a lejárat a kriptába, amelynek külső részében kanonokoknak, belső részében a püspököknek tetemei pihennek.

A Szent Mihály kápolna hátsó falán az alsópapság kriptájának ajtaja és három síremlék: Enyedi János vasvármegyei alispáné (t 1681), Enyedi Pálé (t 1689) és Brezovith Pál szombathelyi várnagyé (t 1644). Mindhármat a régi vártemplomból hozta át Szily püspök.

2. Stílusa

A székesegyház stílusa a XVIII. század utolsó évtizedeinek ú. n. barokk klasszicizmusa, közelebbről az akkor Európaszerte tért hódító újpalladianizmus. A délnémet és osztrák barokkon nevelődött Hefele művészetét fejlődése utolsó szakában és szombathelyi főművében a vicenza-velencei Andrea Palladio erőteljes hatása alakítja, ami főként a belső tér kiképzésében, az oszloprendeknek s a gazdag profilú klasszikus párkányoknak alkalmazásában szembeszökő. Louis XVI. elemek vagy az akkor általános bécsi copfstílus formái inkább csak a belső díszítésben és pedig a nagy szószéken, a szentélyfalakon, a sekrestye és a Szent

30