Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

Az új püspök nagy odaadással látott munkához. November elején a szentély és a kereszthajó két oltára már alkalmas volt istentisztelet tartására, s a szószék is készen állott.

1806. november 9-én Eölbei János ünnepélyesen megáldotta a székesegyházat, s másnap ott folyt le Somogy püspök beiktatása. A templomszentelés ünnepét ezentúl évenként október 3. vasárnapján ünnepelték meg officiummal és szentmisével.

A következő években serényen folyt tovább a munka Szily tervei alapján. Újra Szombathelyen dolgoztak Prokop, Rumpelmayer és társaik. Nagy gondot okozott Somogynak a hajó dongaboltozatának kifestése. Sem Maulbertsch, sem Winterhalder, sem Dorfmeister nem éltek már. Sok tépelődés után Spreng Antal bécsi akadémiai festő mellett döntött. 1807. márc. 23-án szerződést kötött vele, hogy Maulbertsch színvázlata alapján megfesti a hajó dongaboltozatán Szűz Mária születését ószövetségi előképeivel és megtervezi s megfesti a kórus fölé kerülő allegorikus képet.

Spreng 1807 tavaszán kezdte meg és 1808 őszén fejezte be a freskók festését. A következő évek során elkészült a hiányzó oltárképekkel is. Munkája, sajnos, lényegesen gyengébb, mint a Szily korában szerepelt mestereké.

Winterhalder munkájával párhuzamosan megindult a székesegyház szobrászati díszítése is. Prokop felállította a szobrocskákat s a reliefeket a Rumpelmayer által készített márványportálékon, a négy nagy próféta szobrát a hosszanti hajó koszorúpárkányán, az angyalalakokat a mellékoltárok felett. Elkészültek a művészi gyóntatószékek, a kanonoki stallumok, az orgona és díszei több művész együttes munkájával, folytatták a márványozást és aranyozást, felállították a mellékoltárokat s azoknak Rumpelmayer által faragott márványkereteit.

22