Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

2. — A nagy püspök váratlan halálának hírét fájdalommal és megdöbbenéssel fogadták az egész országban. Mindenütt az a kérdés tolnll az ajkakra, akad-e méltó utóda, aki a nagy püspök elgondolása szerint folytatni és befejezni tudja a székesegyház építését.

I. Ferenc király, Szombathely nagy pártfogója Szily halála hírének vétele után azonnal utasította a kir. kamarát, küldjön gyorsfutárt Szombathelyre azzal a meghagyással, hogy ne engedjék elszéledni a székesegyház építésénél foglalkoztatott művészeket és munkásokat, s egyben megbízta Eölbei János kanonokot, hogy folytassa elhúnyt nagybátyjának tervei szerint a székesegyház belső díszítésének munkáját. E célra rendelkezésére áll a Szily-hagyaték egyharmada, az uralkodó pedig lemond a püspökség időközi jövedelmeiről és a székesegyház építésére engedi át azokat."1

1799 tavaszán újra megindultak a munkák, jórészt azoknak a szerződéseknek alapján, amiket Szily az előző évben a mesterekkel és iparosokkal kötött.

Winterhalder július 9-től október 10-ig s a következő 1800. év május 13-tól október 10-ig megfestette a kereszthajó mennyezetét, az oldalfalak négy grisaille-képét és a Szent Mihály-kápolna mennyezetének s oldalfalainak freskóit. Prokop felállította a főoltár glóriáját, Wathner és Adami márványba öltöztették a szentély és a kereszthajó oszlopait, Schmidt és Till pozsonyi aranyozok megkezdték az oszlop fők és a szobrászati díszítések aranyozását, lebontották a szentély és a kereszthajó állványait.

Eölbei kanonok, amikor a munkával ennyire elkészült, a hosszanti hajót padlókkal elzáratta a kereszthajótól és ezzel lehetővé tette, hogy a székesegyház első részét aránylag kisebb költséggel alkalmassá tegyék az isteni szolgálat végzésére.

20