Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A rombadőlt és újjáépülő székesegyház

csodálatra ragadott a székesegyház belseje, ma örülnünk kell annak, hogy biztos támpontul megmaradt a templomtest s még belsejében is annyi, amelyből a székesegyház átépítése, utólagos kombinációk, stílustalan toldások nélkül eredeti szépségében lesz helyreállítható.

A) A székesegyház külseje

Mint félbemaradt katedrálisok képe régi metszeteken, úgy tűnik fel ma a székesegyház a délről vagy északról közeledő előtt: áll a szentély és a középhajó részben már megújított hatalmas tetőzete, állnak a tornyok, de a kereszt és tornyok között hatalmas űr tátong a hosszanti hajó boltozata és tetőszerkezete helyén. Első tekintetre talán vigasztaló a kép: Istennek hála, mégsem romhalmaz, az erős falak kibírták a robbanás erejét. Ám a homlokzat felől szörnyű pusztulás képe tárul elénk, mint Piranesi római vedutáin: ékességétől megfosztott, meghasadt homlokzat tört párkányokkal és kicsorbult oszlopokkal, kidöntve a kapuk s a hatalmas emeleti ablak szétroncsolt nyílásán át tekintetünk a székesegyház belsejének romjain, kopár faltöredékeken túl a végtelenbe vész: az égbolt kékjére s este a csillagokra.

Vegyük szemügyre közelebbről a pusztulás képét kívül és belül, szorosan ragaszkodva könyvünk első részének sorrendjéhez.

A homlokzaton mindhárom tölgyfakapu s a kórus ablakai szétroncsolva, az emeleti óriásablak keretestül kidőlve, sőt faragott kőkerete is összetörve. A főpárkány, valamint a hatalmas ión oszlopsor több helyen erősen sérült, a bombák repeszei nagy darabjait hasították ki. Kér. Szent János és Mózes fülkeszobrai sértetlenek. A timpanon a feliratos koszorúpárkánnyal meghasadt és a tornyoktól elválva 46

176