Géfin Gyula: A szombathelyi székesegyház (Szombathely, 1946)

A székesegyház a bombázás előtt

templomépítő tevékenységét, ahogy a püspök lelkesítésére „pizsgett, folyt a munka“ ...

„Éjjel nappal ez volt szorgalmának tárgya,

Istent, Megyét, s Várost ditsőítő gondgya,

Nem volt olly akadály, mellyet meg nem győzött,

Mert okossan mindent előre ki főzött.“11

Barátai, rokonai és hívei figyelmeztették Szilyt, aránytalanul nagy lesz a templom a kis Szombathely számára; Szily megnyugtatta őket, eljön az idő, amikor szűknek fog bizonyulni.12

1793 őszén már tető alatt állott a szentély. A következő év tavaszán megkezdték a tornyoknak és a hajó falának építését. E munka vezetésére Hefele ismét Szombathelyre jött. Itt ragadta el az agg mestert a halál 1794. március hó 15-én. Szily a ferencesek kriptájába temette el nagyrabecsiilt, kiváló munkatársát. Az építés további vezetésével az elhunyt mester tanítványát, Anreith György Jánost bízta meg.

Az nj székesegyház híre messze földre eljutott. 1794 tavaszán báró Hiller mantuai vezérőrnagy annyi szépet mondott róla gróf Salm gurki hercegpüspöknek, hogy az legközelebbi bécsi útját Szombathelyen keresztül vette.13

1795 májusában Szily szerződést kötött Prokop Fiilöp bécsi akadémikus szobrásszal a székesegyház homlokzatán és a szentély mindkét oldalán felállítandó szobrokra, Maulbertsch Antallal a szentély kifestésére vonatkozólag. Az év folyamán a kedvezőtlen időjárás és a folytonos esőzés ellenére is sikerült az egész székesegyházat tetővel fedni. December 27-én Maulbertsch jelentette, hogy elkészült a szentély, a nagykupola és a hosszhajó mennyezetének színvázlataival, és mihelyt Szily óhajtja, megkezdi a szentély kupolájának kifestését.

15