A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

II. Személyek

49

pályázókat, ő jelöli ki a próba tárgyát és időtartamát. A próba alatt tilos bárkinek beleszólni, vagy a szent helyen tiszteletlenül viselkedni. A bírálat a templomon kívül, esetleg iskolaszéki gyűlés keretében történik.

88. §. A megválasztott és egyházhatóságilag megerősített kántor hivatalbalépésekor a plébános előtt hitvallást és esküt tesz. (Az eskü szövege: Rendszabályok

II. 3. §.) Leltár szerint átveszi a kórus felszerelését, amelyet ettől fogva neki kötelessége gondozni. A szükséges pótlásokat a plébános útján az egyházközségtől kéri.

89. §. A kántor kötelességei részletes felsorolással díjlevélbe foglalandók. Általában a következők: istentiszteletnél, egyes szentelményeknél és egyéb szent ténykedéseknél a plébános utasítása szerint közreműködni; a kóruson a rendre felügyelni; az egyházi éneket vezetni; az iskolásgyermekeket és a felnőtteket egyházi énekre oktatni. Óhajtandó, hogy a kántor egyházi énekkart szervezzen. Istentisztelet alatt a kántor az orgonálást a plébános engedélye nélkül másra nem bízhatja. Orgonanyomóról a kántornak kell gondoskodnia.

A kántor mellékfoglalkozást csak az egyházmegyei hatóság engedélyével vállalhat.

A kántortanító nem köteles harangozni és sekrestyési teendőket (SD. 96—100. §.) végezni. Viszont az ezekkel összekötött járandóságokhoz sincs joga (1912: XIII. köri. 5652.).

90. §. Istentiszteletek alatt csak egyházi jóváhagyással ellátott énekszöveget és dallamot szabad előadni. Minden újításnál a plébános hozzájárulását kell kikérni. Az énekek az egyházi év jellegéhez és a szent cselekményekhez igazodjanak. Az egyházi énekben és zenében tartozik a kántor mindenben követni X. Pius pápának 1903. évi nov. 22-én kelt idevonatkozó rendeletét.

91. §. Temetéseknél szigorúan a Rituáléhoz kell igazodni. Annak szövegén kívül lehet egyházi népéneket is énekelni. Tilos azonban a búcsúztatók éneklése, mely csak az emberi hiúságot szolgálja és közönséges kereset jellegével bír. Gyászmiséknél is tilos az elhúnyt hozzátartozóinak búcsúztatószerű kiéneklése (SD. 281. §.).

4