A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)
II. Személyek
45 mely egyúttal plébániatemplom is, plébániai lelkipásztorkodás tekintetében a püspök joghatósága alatt áll (471. c. 4. §. 631. c.). A szerzetesi templomokban oly időben kell tartani az istentiszteleteket, hogy a plébániatemplomban tartott szentbeszéd és hitoktatás érdeke ne szenvedjen (609. c. 3. §•). Ha a püspök közérdekű okból harangozást, imákat, istentiszteletet rendel el, ez a szerzetesi templomokra is vonatkozik (612. c. ). Az Oltáriszentség nyilvános kitételét szerzetesi templomokban is a püspök szabályozza (1274. c.). Űrnapján egy községben csak egy körmenet tartható s azon a férfiszerzetek is tartoznak résztvenni (1291. c. 1. §.). 67. §. A szerzetesek a világi papságnak készségesen legyenek segítségére a lelkek gondozásában, a világi papság pedig szívesen vegye igénybe szerzetesek közreműködését. Egymás megbecsülése és a közös munka hathatósan előmozdítja a lelkek javát (608. c. 1. 2. §.). 68. §. A hívek gyóntatásához és az igehirdetéshez szükséges joghatóságot az öszes szerzetesek] a püspöktől nyerik, amennyiben az előírt vizsgálatot sikerrel leteszik vagy a püspök theologiai tudásukat másként igazoltnak látja. (874. c. 877. c. 1338. c. 2. §.). Theologiai ismétlővizsgálatra a szerzetesek saját rendjükben kötelesek (Comm. Pontif. 14. Jul. 1922.). 69. §. Ahol a plébánia teljes joggal szerzetesházba van bekebelezve, ott a szerzetház mint erkölcsi személy a parochus habitualis, de a tényleges lelkipásztorkodást helyettes által kell gyakorolnia, kinek címe: vicarius, plébánoshelyettes (471. c.). 70. §. A szerzetes-lelkész személyét a szerzetes-elöljáró jelöli ki, de joghatóságát a püspöktől kapja, miután a zsinati vizsgálatot sikerrel kiállotta, illetőleg őt a püspök önálló lelkipásztorkodásra alkalmasnak ítélte (456. e. 459. c. 2. 3. §. 471. c.). A szerzetes-segédlelkészeket szintén a rendi elöljáró választja ki, de a kijelölést a püspök hagyja jóvá (476. c. 4. §.).