A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

XII. Végrendelet

XII. VÉGRENDELET.

553. §. Minthogy senki sem tudja, mely órában jön el az Emberfia, a papnak állandóan készen kell lennie, hogy az örök Főpap előtt megjelenhessék számadásra.

554. §. Súlyos betegség esetén idejekorán vegye fel a haldoklók szentségeit.

555. §. Tartsa rendben a plébániahivatalt és főként a rábízott egyházi vagyont, hogy halála esetén hiánytalanul vehesse át az utódja.

556. §. Kezelje Isten akarata szerint saját vagyonát és lehetőleg végrendelettel gondoskodjék annak sorsáról (1301. c.).

A végrendelet az örökkévalóság küszöbén a pap utolsó intézkedése, legyen tehát tartalma is méltó ehhez az ünnepélyes pillanathoz.

Illő, hogy a pap végrendeletében saját lelki üdvösségéről misealapítvánnyal is gondoskodjék.

557. §. A szülői örökség és a nem egyházi javadalomból származó vagyon szabad rendelkezés tárgvát képezi (1473. c.). Egyházias érzületű pap azonban igyekszik ezt is egyházi és pedig elsősorban egyházmegyei célra juttatni.

558. §. A javadalmas tartozik jövedelmének feleslegét a szegényekre, vagy jámbor célokra hagyni (1473. c.).

559. §. Minthogy egyéb szolgálatban lévő és nem javadalmas papok (tanárok, hitoktatók, káplánok) szintén egyházi forrásból élvezik fizetésüket s mivel az egyházmegye címére vannak felszentelve és az oltártól élnek: méltányosságból hagyják vagyonuk felesleges részét egyházi célokra, vagy a szegényeknek.

560. §. Gondoskodjék minden pap akár életében, akár végrendeletileg az alkalmazottairól, akik elsősorban érdemesültek jótékonyságára. Ezt kívánja a helyes szociális érzék. Tartózkodjék azonban attól, hogy kizárólag őket tegye meg örököseivé,