A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)

XI. A papi nyugdíj

XI. A PAPI NYUGDÍJ.

544. §. A pap hivatása szerint Isten szolgálatára szentelte magát. Igyekezzék tehát kijelölt működéskörében mint Istennek fáradhatatlan munkása a lelkek javára dolgozni, míg ereje engedi.

Ha erejének megfogyatkozásával munkaképtelenné lett, vagy saját hibáján kívül beállott kánoni szabálytalanság (irregularitas) folytán hivatalának viselésére alkalmatlanná vált, nyugdíjra van jogosultsága, kivéve, ha valami javadalomból ellátást kap.

545. §. Nyugalomba vonulni csak az egyházmegyei hatóság engedélyével lehet. A nyugdíjazást a püspök a székeskáptalan és a kerületi papság meghallgatásával, a munkaképtelenséget igazoló orvosi bizonyítvány alap ján rendeli el. Ez a nyugdíjazás lehet végleges, vagy csak ideiglenes.

546. §. Ha valaki nem munkaképtelenség, hanem erkölcsi okok következtében vált alkalmatlanná hivatala viselésére, amit az egyházmegyei hatóság bírói ítélet alapján vagy anélkül állapít meg; vagy ha valaki javadalmától törvényesen elmozdíttatott: annak nincs joga a rendes nyugdíjra, hanem megélhetésének módját és segélyezésének mértékét esetről-esetre a püspök határozza meg. Erre a segélyezésre azonban csak akkor számíthat, ha a kánoni engedelmesség szellemében aláveti magát az egyházmegyei hatóság intézkedéseinek.

547. §. Csak az egyházmegye címére felszentelt papnak van nyugdíjjogosultsága az egyházmegye terhére. Aki tehát szerzetből, vagy idegen egyházmegyéből jött az egyházmegye szolgálatába, visszamenőleg rendeznie kell nyugdíjjogosultságát. Ennek módját a püspök a székeskáptalan javaslata alapján megállapítja és rendezését biztosítja, mielőtt az illető az egyházmegyébe felvételt nyer (SD. 21. §.).

548. §. A nyugalomba vonult pap általában szabadon választhatja tartózkodása helyét akár az egyházmegye