A Szombathelyi Egyházmegye Zsinati Törvénykönyve (Statuta Dioecesana). Kihirdetve az 1927. évi október 4-8. napján tartott zsinaton (Szombathely, 1927)
VI. Szent idők
130 a) Legyen szent, menten minden világiasságtól úgy Önmagában, mint az előadásban. b) Művészi, hogy a hallgatók leikéből valóban kiváltsa azt a hatást, melyet az egyház szándékol. c) Egyetemes, ha ki is csendül belőle valami nemzeti jelleg, de legyen alávetve az egyházi zene általános törvényeinek. (2.) 3. Mindezek a kellékek az ősi gregorián-énekben vannak meg leginkább. Minden zenei alkotás annál szentebb és liturgikusabb, minél jobban alkalmazkodik a gregoriánénekhez; és annál kevésbbé való templomba, minél inkább elüt ettől az eszménytől. Azért az ősi gregorián-éneket az ünnepi istentiszteleteknél vissza kell állítani, hogy a hívek minél inkább bekapcsolódjanak a liturgiába. (3.) 4. A többszólamú klasszikus ének, melyet a XVI. században Palestrina vitt legnagyobb tökéletességre, a gregorián énekkel együtt szintén elfogadtatik az ünnepélyes szertartásoknál. Ezt is vissza kell állítani a székesegyházakban, a szemináriumokban és egyéb testületekben. (4.) 5. Minthogy az egyház híve a művészet haladásának, a modern zene is elfogadható, ha méltó a szent helyhez. De mivel a modern zene világias célt szolgál, vigyázni kell, hogy ne legyen színházias és világias jellegű. (5. 6.) 6. Az egyház nyelve a latin. Tilos a liturgiában a nép nyelvén énekelni. (7.) 7. A liturgikus szövegen semmit sem szabad változtatni, kerülni kell az ismétléseket. A betét (mottetto) csak egyházilag jóváhagyott szöveget tartalmazhat. (8. 9.) 8. A szent ténykedést végző pap és az asszisztencia éneke csak gregorián dallamban és orgonakíséret nélkül van megengedve. Mivel az énekesek az egyházi kar szerepét töltik be, énekük is legyen ahhoz méltó. Ebből következik, hogy nők nem szerepelhetnek az egyházi énekkarban, s a szoprán és az alt hangokat fiúk szolgáltassák. Egyházi ének- és zenekar tagjai csak vallásos férfiak lehetnek, akik méltók arra, hogy az istentiszteletnél közreműködjenek. (10—14.) 9. Az egyházi ének orgonaszóval kísérhető, úgy azonban hogy az éneket ne nyomja el. Kerülni kell az orgonálásnál a hosszú prelúdiumokat és közjátékokat. Az orgonajátékban legyenek meg az egyházi zene kellékei. (2.) Egyéb zeneszerek
