Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

Ezüst paténa Kismákfáról

Az ötvösmesternél megrendelt ezüst tányérka tematikáját egészen pontosan megjelölhették. Miután a szimbólumok az ókeresztény világban általánosan ismert témákat, illetve fogalmakat fedtek, feloldásuk kézenfekvő. A tányérka korakeresztény szimbólumokkal gazdagon díszített. Középpontját a hétsugarú nap Sol Salutis formájában megjelenített Krisztus-jelkép alkotja. A Nap-szimbólum felé forduló hét hal közeit egy-egy absztraháltan ábrázolt kenyérszimbólum tölti ki. A halak vonatkozhatnak Krisztusra magára, akinek hallal való azonosítása az ókeresztény szimbolikában közismert. De vonatkozhatnak a bibliai csodálatos hal- és kenyérszaporításra is. S lehetnek egyszerűen az utolsó vacsora jelzései is. A kis tányér peremén 13 madáralak, a lélek szimbólumai, váltakozik kis csúcsíves motívumokkal, melyeknek csúcsához egy-egy pontkörös motívum csatlakozik. Ezek az antropomorph, emberutánzó motívumok az apostolok jelképei. A tizenharmadik Krisztus alakját jelzi, és azzal emelkedik ki a többiek közül, hogy a fejet jelképező kis kört kétszer ütötték rá nimbuszként a személy kihangsúlyozására.

Az itt vázolt és szimbolikusan kifejezett és jelzett tematika — Krisztus a 12 apostollal az utolsó vacsorán — később, mikor a paténák naturális díszítésére térnek át, számtalan példányban előfordul a kelyhekhez tartozó consecratiós paténákon.

Sajnos az együtt felszínre került tárgyak közül a kehely elveszett, még a találók gyermekkorában. A testvérek rajzai és elbeszéléseinek segítségével a formát rekonstruálni tudtuk. A kehely rajzolataira alig emlékező, szinte csak a formát rögzítő személy 10 éves kislány volt, amikor a kehely elveszett. A részletes figurális ábrázolásokat is feltüntető kehelyrajzot készítő akkor 20 év

84