Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
nogramja letörött és úgy látszik, hogy a P alsó szárából hiányzik is egy darab. Ilyen keresztény függőmécsesek szép számmal ismeretesek máshonnan is. Egy ismeretlen lelőhelyű példányt, mely a müncheni Museum Antiker Kleinkunst tulajdona, a 3. ábrán láthatunk; vele egészen egyező darabok kerültek elő Rómából és környékéről. Azért választottam ezt, mert a griff-fej, nyakán gombosvégű tarajjal a hazai kereszténység első életjeleitől, az itteni pogányság egyik utolsó, előbbiekkel egykorú emlékéhez vezet el bennünket.” Alföldi ez utóbbi megjegyzésével a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Polgárdiból származó ezüst triposnak griff-protomeira céloz. Majd a kaszaházi mécses ismertetését a következő mondattal zárja: „A pogányság nálunk szívósan tartotta magát, az egyik aquincumi mithreum még I. Valentinianus korában is használatban volt.” Ezzel a megjegyzésével a kaszaházi mécsest szinte a retardáló antik emlékek körébe utalja, bár annak ókeresztény vonatkozásait elismeri. Nagy Lajos a pannóniai ókeresztény emlékeket tárgyaló művében 1939- ben ismét bemutatja és tárgyalja a mécsest: „1927-ben Kaszaházán, mely Zalaegerszeggel összeépített kis falucska, szántás közben egy törött bronzmécsest találtak. A mécses formája későkori, fogójának alsó része mint az antik tradíciók őrzője állatfejet ábrázol; innen emelkedik fel a tulajdonképpeni fogó, amelyen felaggathatták. Ez az X és P összetételével a még korai Nagy Konstantinuszféle Krisztus-monogramot mutatja. Ezen értékes darabnak méltatását Alföldi András tanulmányából ismerjük, aki rávilágított ezen ritka emlékünk hovatartozandóságára. A díszítő elemek, amelyek még a pogány művészet kincsesházához tartoznak, érdekesen jellemzik a kort, amely az antik művészet elemeit, ahol lehetett nem elpusztítani akarta, hanem keresztény szellemben felhasználni.” Eddig Nagy Lajos leírása. Az Alföldi A. és Nagy L. által ismertetett kaszaházi ókeresztény mécses új leírását itt adjuk, miután korábbi ismertetői az ábrázolást bizonyos fokig félreértették, illetve nem ismerték fel, a bárányfejet és a bárány szőrét jelző dudorokat talán toboznak nézték és így a tobozos mécsesre gondoltak. A mécses hossza: 12,1 cm, discus átm: 5,6 cm, magassága a discusnál: 3,1 cm, magassága a Krisztus-monogramnál 9,4 cm. A méreteket a mécses jelenlegi állapotáról közöljük. Lelőhelye: Kaszaháza, őrzési helye Zalaegerszeg, Múzeum, ltsz: 53.33.1. Anyaga sárgaréz. A discus alsó részén a középen egy kis vascsap maradványa látszik, melynek rögzítése a discus belsejében, illetve az olajtartályban a középen kiemelkedő bronz kúppal történt. Ez a vascsap feltehetően egy enyhén konikus talpazatot rögzített a mécses testéhez. A kis talapzat felső átmérőjét a discus fenekén jelentkező korrodált kis kör, kb. 2—2,5 cinben adja meg. Azt, hogy ennek a mécsesnek talpa volt, a nyomokon kívül az is valószínűsíti, hogy leállításkor a bárány orra talapzat hiányában a talajt érinti, minek következtében a mécses állása rézsüs lesz és az olaj a kanócnyíláson kibuggyanhat. A kanócnyílást egy hétsugarú csillag, illetve rozetta köríti. A mécses tulajdonképpeni testét, a bárány bondor szőrzetét jelképező stilizáltan elhelyezett apró dudorok képezik. A discushoz csatlakozó fej ezek szerint egyben a bárány testéhez csatlakozó bárány fej. A fej közepéből egy 2—7 mm vastag bronzlemezből kialakított Krisztus-monogram emelkedik ki. A találáskor a Krisztus-monogram alsó szára letört és ma is hiányzik belőle egy darab. Az alsó szárat sárgarézből rekonstruálva rögzítettük a monogramot a bárányfejhez. Az alsó kis konikus mécstalp csak a fényképezéshez alkalmazott plasztilinból megformált jelzése az egykori eredetinek. 81
