Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
hetett. Ezt a memóriát szervesen bekomponálták a bazilikába, mint erre számos példát ismerünk a korakeresztény temetőbazilikák esetében Itáliából, Dalmáciából, a keleti tartományokból, de Észak-Afrikából is. Ha a mai templom szentélyének bal oldali pillérénél induló ívet kiszerkesztjük, akkor annak középpontját megközelítően a mai Szt. Márton kápolna térségében találjuk. Az ókeresztény templomnak tehát a mai Szt. Márton kápolna alatt kell keresnünk a szentélyét, illetve oltárát az apsison belül. Paulovics ásatásainak kutatóárkaiban felszínre kerülő római kori falak, melyekben Szt. Márton szülőházának maradványait vélte felismerni, valahol az ókeresztény bazilika oltára táján, illetve confessiójánál feküdtek. A confessió, illetve reliquiás oltár talán valóban egy szent vagy mártír sírját, feltehetően Quirinusét rejtette magába. Ismerjük a korai keresztényeknek reliquia rajongását és törekvéseiket a szentek, mártírok ereklyéinek birtokolására. Egészen természetes tehát, ha Savaria keresztény hívői a Karoling-korban, vagy a korai középkorban városuk híres szent szülöttjének Mártonnak, ha testének nem is, de valamilyen tőle származó ereklyéjének bírására törekedtek, s azt messze földről be is szerezték. A szent ereklyéket a temetőben álló, újjáépült bazilikában elhelyezték, mely bazilika korábban Quirinus maradványait rejtette, míg el nem menekítették a fenyegető veszedelem elől. összefoglalva tehát, a 2288 hrsz.-on fekvő római kori épületkomplexussal kapcsolatban nem zárhatunk ki egy Szt. Márton tradíciót, de ez a tradíció nem függhet össze szülőházzal, vagy lakóházzal, már csak azért sem, mert a területen az I. századtól kezdve temető volt, a római városból kivezető út mentén, amit a különböző korokból származó, a területen feltárt sírok is bizonyítanak. Temetők területén magánházakat nem találunk, de sacrális rendeltetésű épületek gyakoriak. Az itt felvetett kérdések hipotetikusak, melyekre a választ a Szt. Márton templom műemléki felújítását megelőző ásatásoktól, falvizsgálatoktól várjuk. LEONIANUS APÁT Volt néhány keresztény, aki a római birodalom nyugati provinciáiban mint lelki pásztor jó hírnévre tett szert az V—VI. században. Ilyen volt a Savariából származó Leonianus is. Életadatait Schoenviesner I. is feljegyezte. A délfranciaországi Vienne-ben fennmaradt a bencés rendben boldogként tisztelt Leonianus apát sírfelirata. A sírfelirat szerint Leonianus Pannóniában Savariában született, a barbárok hurcolták el Galliába, ahol később megalapította Vienne-ben a Saint Pierre apátságot, ahol a szentéletű apát életében és halálában nagy megbecsülésnek örvendett. Leonianus születését a vele foglalkozó és őt említő adatok alapján a hunok uralmának szétbomlása utáni időkre kell tennünk. Nem a hunok hurcolták el Attila galliai hadjáratának idején — mint azt a korábbi kutatás feltételezte —. hanem az a legvalószínűbb, hogy 472 körül eljutott Itáliába, ahonnan a Gallia felé továbbvonuló Vidimer gótjaival jutott tovább. Leonianus személye egy azok közül a keresztények közül, akik a hun uralom felbomlása és a 456-os földrengés pusztításai után is fennmaradt, de csak 75
