Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

A Paulovics által scarbantiai kapunak vélt négyszögletes épületről kiderült, későbbi ásatások során, hogy az is a palota helyiségei közé tartozott. Tóth E. öszszefoglaló tanulmánya alapján megállapítást nyert, hogy a savariai nagyméretű palota legalább két insulát elfoglaló, a területen az utolsó nagyszabású savariai római építkezés során jött létre a IV. század első felében. A keresztény szimbólumokat nem őrző mozaikpadlós egyhajós apszisos terem, melynek falait márványlapok burkolták, bizonyíthatóan nem rendelkezett az ókeresztény kultuszhelyek semmilyen speciális jellemzőjével, berendezésével. Nincs presbyterium, bema, semmi nyoma az oltárnak, subselliumnak, ambonak. Az ásatás során semmilyen tárgyi lelet nem került elő, ami a keresztény kultuszra mutatna. Nagy méretei vidékünkön ókeresztény kultuszhelyek esetében ismeretlenek. Quirinus püspököt nem ebben a teremben temették el. Tehát bizonyítottnak látszik, hogy a „bazilika” nem szolgálhatta az ókeresztény kultuszt, hanem egy nagy épületegyüttes egyik profán rendeltetésű, reprezentációs terme volt.

Ezeknek a nagy palotáknak jellegzetes építészeti, alaprajzi sajátossága, hogy egy, gyakran peristyl-udvarral rendelkeznek, melyből nagyméretű, egyhajós széles apsis záródású trónteremként a palota reprezentációs termeként szolgáló aula csatlakozik. Ez az épülettípus eredetileg is keresztény kultuszhelynek épült, IV. századi bazilikáknál nem fordul elő — elsősorban császári palota, állami tisztségviselők hivatalos épületeire jellemző. A savariai „bazilika” is ebbe az épülettípusba tartozik, s ez a tény is megerősíti az épület császári palota rendeltetését.

Ha már most, mint látjuk, a Paulovics I. által feltárt gazdag mozaikpadlókkal díszített palota termeit ki kell iktatnunk Quirinus passiójának történetéből, felmerül a kérdés, hogy hol feküdt a „Scarbantiai kapu melletti bazilika”, ahol a mártír testét véglegesen nyugalomra helyezték.

Az egykori scarbantiai kapu Szombathelyen még nem került feltárásra, pontos helye sem ismeretes, csak az irányt tudjuk, améfre keresnünk kell, ez pedig a palotafeltárások romterületétől északra fekszik, a Sopron irányába vezető úton. Ezen a vonalon eddig keresztény maradványokat az ásatások még nem hoztak felszínre. Felmerül a kérdés, hogy a passió történetírója jól írta-e a bazilika nevét, „ad Scarabatensem portam”. Miután a bazilikákat az ókeresztény korban gyakran nevezik topográfiai helyzetük szerint — kapu melletti, falakon kívüli stb. —, nincs okunk kételkedni abban, hogy valóban a Scarbantiába vezető út, illetve kapu mellett helyezték el Quirinust.

Azt azonban, hogy a történet leírásának idején a IV. század végén hol állott az a kapu, amelyen át az út Scarbantiába vezetett, kérdéses, vagy megfordítva a kérdést, a városnak melyik kapuján vezették ki a Scarbantiába irányuló forgalmat a későrómai időkben.

Tóth E. a császári palota leírásával kapcsolatban felveti a lehetőséget, hogy a palota körzetében levő scarbantiai kaput a IV. században elfalazták. — Feltevését igen valószínűnek tartjuk már csak a palota-körzet biztonsága és nyugalma érdekében is. Ha feltevése valóban fedné a későcsászárkori helyzetet, akkor abban az időben portaként kizárólag a mai ferences-kolostor előtt futó egykori Szentmárton község felé vezető út kapuját kellene értenünk.

Ezen a vonalon az ókeresztény időkből kb. 800 m-es távolságon belül két bazilikát feltételezünk. Az egyiket a ferences-templom falai, illetve alapjai rej-70