Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
Quirinus pannóníai történetére vonatkozó ismereteinket csaknem négy évtizeddel ezelőtt Nagy Tibor foglalta össze, ma is alapvető fontosságú munkájában. Miután az újabb kutatások a szent élettörténetének vonatkozásaiban más eredményeket nem hoztak, így ismertetésünket az ő munkájából merítjük. A passió-történet topográfiai vonatkozásaira még visszatérünk, mert ezek természetszerűleg az újabb savariai ásatások alapján módosultak és bővültek. Quirinus szenvedés-történetét az ismeretlen szerzőjű Passio-Quirini a következőképpen beszéli el: A klérus üldözését elrendelő edictum kihirdetésekor Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfogják és Maximus praeses elé állítják. Az agg sisciai püspök a helytartó minden rábeszélése ellenére is állhatatosan kitart hite mellett. Erre Maximus börtönbe vetteti, majd három nap elteltével Pannónia Prima helytartójához viteti Savariába. Quirinus állhatatosságát azonban Amantius sem képes megtörni, s erre halálra ítéli. A püspöknek malomkövet kötnek a nyakára és a Sibaris patakba fojtják. A Passio mellett Quirinus vértanú halálát még három más, korban közelálló forrás beszéli el: 1. Hieronymus Chroniconja, 2. Prudentius, 3. a Martyrologium Hieronymianum. Időrend tekintetében az elsőbbség Hieronymus tudósítását illeti, aki 380 körül állította össze Chroniconját. Hieronymusnál számolhatunk azzal, hogy még szülővárosában megismerte Quirinus történetét. A Chronicon után kronológiailag a Passio következik. Ezt mai alakjában 380—395 között írták, esetleg éppen Savariában. A Passio szerzője már ismerte és az utolsó fejezetben fel is használta a Chronicon Quirinus Passióját. A harmadik forrásunk Prudentius, a kutatás mai állása szerint a 401—404. évi Róma városi tartózkodása alatt írta az őt leginkább megkapó vértanú alakokról dicsőítő költeményeit. Prudentius Quirinusról való minden ismeretét Hieronymus fent idézett munkájából merítette. Az időrendi sorrendben utolsó Martyrologium Hieronymiarum valamelyik pannóniai egyház legvalószínűbb, hogy a sirmiumi diptychonból szerezhette értesülését. A Passio szerint Quirinus utolsó kihallgatása Savaria színházában (in theatro) történt. A színház a mai Kálvária-dombtól északra feküdt, ahol a földfelszín alakulása még ma is elárulja a theatrum félkörös alakját. A római színház kövei különben ezen a helyen a múlt században még láthatók voltak. — Az ítélet után a püspököt innen vezették a Sibarishoz, ahol egy hídról (de ponte) dobták a vízbe. A theatrumhoz legközelebb a Perint folyik, mely 9 m széles, és áradások alkalmával a 2 m mélységet is meghaladja. Végeredményben tehát három, egymástól független forrásra visszamenő kútfővel rendelkezünk Quirinus történetére nézve. Közülük a legterjedelmesebb a Passio. Ennek értéke természetesen attól függ, hogy milyen mértékben megy vissza szavahihető forrásokra. Annak ellenére, hogy a Passio jelenlegi szövegében az elbeszélő és az aktaszerű részek erősen összefonódnak, annyi mégis megállapítható, hogy a IV. század végén működő redaktor egy aktaszerű forrást használt, mely a Quirinus pert megközelítően híven adta vissza. A redaktor ezekhez különböző jellegű elbeszélő részeket csatolt, illetve illesztett be, azon kívül az aktát is átdolgozta a maga épületes irodalmi szempontjainak megfelelően. Hieronymus mellett az író tekintettel volt az előtte megjelent pannóniai mártír-irodalomra is. Határozottan ortodox, Krisztus istenségét erősen kihangsúlyozó írót Savaria topográfiai ismerete miatt — Savariaban, vagy legalábbis annak környékén 67
