Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

Keresztény tartalmú sírfelirat

A kövön kifejezetten keresztény formula nem szerepel, mégis a lelőhely a felirat betűi, a forma alapján bizonyítottnak látszik, hogy az elhalt Nammius Quintus, aki hivatalát is megörökítette sírkövén a Szt. Márton kolostor közelében feküdt, egykori ókeresztény temető őre, s mint ilyen, alacsony egyházi tisztségviselő személy volt. A sírtábla magassága 29,5 cm, szélessége 60 cm, vastagsága 4,5 cm. Betűmagassága 5,7 és 6,1 cm között mozog. Őrzési helye: Savaria. Múzeum, ltsz.: 67.10.69. Lelőhelye: 1904-ben a Szt. Márton kolostornál a Tulbuhin út 2466. hrsz. területén fekvő ókeresztény temető. Kora: IV—V. század. Viszonylag késői datálását a kereteit sírfeliratoktól eltérő formája és feliratának lakonikus rövidsége, betűi, valamint az egész tábla egyszerű kivitelezésére építjük. Olyan időszakból származhat, amikor Savaria Ammianus szerint „Savaria ... eo invalida tempore adsiduisque malis adflicta . . .” hanyatló város volt.

ELVESZETT KERESZTÉNY SÍRKŐ. Formája ismeretlen. Felirata:

Bene memorandae co/niugi dulcissimae / qu(a)e vix(it) an(nos) XX m(enses) V Fl(avius)

Pomenti/us Aur(eliae) Iustinae maritus / et [IJector nam (?) et protecto r contra votum memo/riam posuit

CIL III 4186; ILCV 474; Schoenvisner 55, 3; Nagy Pannonia sacra 93; Paulovics Szt. Márton 29. RSS 162.

A kő felirat a bene memorandae jellegzetes keresztény formulával kezdődik. Ebből tudhatjuk, hogy az igen fiatalon elhunyt Aurelia Justina és a neki emléket állító férje, Flavius Pomentius keresztény hitet vallottak. Az elveszett sírkő méreteit nem ismerjük. Őrzési helyéről azt tudjuk, hogy évszázadokon keresztül úgy írják le, hogjr a Szt. Márton templom falába volt befalazva (Tolbuhin út 2468 hrsz.), így csaknem bizonyos, hogy előkerülési helye is a közelben volt. Kora: IV. század.

60