Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

MÁRVÁNY SlRTÁBLA KÖRBEFOGLALT KRISZTUS-MONOGRAMMAL. A finoman polírozott felületű, rózsaszín erezésű, hossznégyszög alakú feliratot őrző sírtábla szélei körben csorbultak. Az alsó szegély még ép. A felirat felett a középen körbe foglalt XP van. Felirata:

Memoriam pictoribus / duobis (sic) pelegrinis (sic) Launioni / vix[i] t annis L et dies XI / et Secundinus vixit anni[s] / XXV et dies VII /

[fjecerunt collegas f(ratribus)

CIL III 4222; ILCV 670; Nagy Pannonia sacra 93—95; Pau~ lovics Szt. Márton 32. RSS 164.

A bevésett monogramon túl a kő szövegének fogalmazási fordulatai is keresztény fogalomkörben mozognak. A sírtábla magassága: 53 cm, szélessége 75,5 cm, vastagsága 7 cm. Betűinek magassága 3,8 cm. Őrzési helye: Savaria Múzeum. Ltsz. 67.10.13. Lelőhelye: Szent Márton temető Tolbuhin út 2466 hrsz. Kora:

IV. század. A szépen vésett betűk sorait a kőfaragó finoman karcolt vonalakkal előrajzolta. A szavak elválasztására egy-egy repkénylevelet alkalmaz. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ennek a feliratos márványlapnak előkerülési körülményeit ismerjük. Varsányi János, aki a múlt század közepén több keresztény sírkövet tárt fel, ásatási rajzait és jelentéseit beküldte a Magyar Tudományos Akadémiához. A rajzok megőrizték számunkra a korai keresztény sírfeliratok, kövek elhelyezési módját a sírokon. Szerinte a két vándor festőről megemlékező sírkő egy melegvezető téglákból összerótt sírláda fedelét képezte. Valószínűnek tartjuk, hogy a leírás szerint eléggé hevenyészett sírra ez a márványlap már másodlagos felhasználásban az egészen késői IV. vagy V. században kerülhetett. Buócz Terézia topográfiai feldolgozásában azt írja, hogy annak a márvány-szarkofágnak, mely a szentmártoni temető 2466 hrsz. területén került felszínre, a fedelét képezte a két vándorfestő emlékére állított márvány sírtábla.

Sajnos Varsányi kéziratát nem sikerült a Magyar Tudományos Akadémián megtalálni, de Nagy Lajos, akinek 1939-ben a kézirat birtokában volt, a pictoribus kőről a következőket írja: „A 7. sz. követ (pictoribus) le is rajzolta (Varsányi) s ezt a rajzot a Magyar Tudományos Akadémia archeológiái bizottságának levéltárában láttam. Ez a sírkő egy tubiból (melegvezető üreges tégla) összerakott téglasír tetejét fedte le.” így Varsányi és Nagy Lajos megállapítását érvényesnek kell elfogadnunk a kő lelőhelyére vonatkozólag.

A Buócz T. által említett s mások által is néha keresztény vonatkozásúnak elkönyvelt márvány-szarkofágot magát nem tartom keresztény szimbolikájú nak, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy keskeny oldalai kantharosból kiágazó lugast képező szőlőindák díszítik, melyek alatt az edény két oldalán kifelé forduló párducok, vagy oroszlánok ülnek. Az előoldalt a feliratra szánt, de vésetlen tábla oldalán álló geniusok díszítik.

MÁRVÁNY SlRTÁBLA. Hossznégyszög alakú, többször profilált keretben. Szóválasztóként apró bevésett repkénylevelek szerepelnek. Az utolsó szó után zárómotívumként egy nagy levél. Felirat:

Bon(a)e memori(a)e in Deo / vivas Aur(elius)

Iodorus civ(es) / Graec(us) ex reg(ione) La(o)

58