Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Fábián Árpád: Epilógus
EPILÓGUS Ügy vélem, hogy az Emlékkönyv teljességéhez tartozik a hálaadás. — Hálát kell adnunk gondviselő Istenünk jóságának minden kegyelméért, mellyel két évszázadon át vezette, óvta, védte egyházmegyénket. Hálát adunk azért, hogy egyházmegyénk fennállásának 200-ik évfordulóját nagytemplomunknak, székesegyházunknak külső teljes felújításával és ezen szerény kiadványunknak megjelentetésével is ünnepélyessé tehettük, és hogy életrekeltett toronyóránk Savaria szívében komoly kongásával xljra figyelmezteti az embereket a múló időre és az örökkévalóságra. Bár az Emlékkönyv cikkei, értekezései, tanulmányai különböző mélységben tárták fel keresztény múltunk gazdagságát, mégis mindegyik írás soraiból ugyanaz a hit, templomaink, liturgiánk, egyházmegyénk és egyházunk iránti őszinte szeretet és ragaszkodás sugárzik. Az öröm ezen óráiban elnézést kell kérnünk azért, hogy nem tudtuk bemutatni minden értékünket. Helyénvaló, ha ezen alkalommal is felhívom papságom figyelmét arra a kötelességünkre, felelősségünkre, hogy éberen őrködjünk: ne kallódjék el, ne menjen feledésbe egyetlen kincsünk sem, amely szerves része egyházmegyénk életének és az egyetemes magyar kultúrának. Nemcsak három szép műemlektemplomunk van: Csempeszkopács, Magyarszecsőd és Velemér. A többiek története, építése, felújítása, jelképrendszere, liturgikus művészete is közérdekű feldolgozásra kívánkozik. — Nagyon sok paptestvérünk felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a tudomány, pedagógia, irodalom és művészet különböző területein. Lesz-e valaki, aki róluk is érdemben megemlékezik egyszer? — Gazdag könyvtáraink, értékes levéltárunk, festményeink és más műemlékeink kínálkoznak a kutató számára. — Ebből a kiapadhatatlan kútból bátran kell merítenünk és egymás épülésére, a kultúra gazdagítására fel kell dolgoznunk ezen tiszta források anyagát. A hála, öröm és felelősség érzésével zárom ezen Emlékkönyvet: legyen ez mindnyájunk számára kedves emlék a kétszáz éves jubileum alkalmával. Kérjük buzgó imával székesegyházunk Védőszentjét, a Böldogságos Szűz Máriát, hogy — miként Ö nem ismert fáradtságot, mikor szent Erzsébetet meglátogatta, és boldog örömmel énekelt Magnificato-t, — úgy mi se fáradjunk el hivatásunk teljesítésében, és hivő népünk se szűnjék meg zengeni szép Mariaénekeink áldást esdő dallamát. Kérjük buzgó imával egyházmegyénk Patrónusát, Szent Márton püspököt, hogy vigyázzon továbbra is reánk. Ossza meg velünk melegítő palástját, és imádkozzék értünk, hogy hűek maradjunk a hitben és vidámak az osztó szeretet gyakorlásában. tÁrpád püspök 537
