Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)
GYŐZELEM AZ ÉJEN Az említett 71. (Vg) zsoltár szövege alapján jól ideillik Szent Miklós myrai püspök képe, aki által Isten a „szegény embert megmenti” (a zsoltár szavai) és aki „a becstelen élet karjaiból három hajadont kifejtett” (Dante, Purg., 20, 31—35). Szent Miklós püspök ugyanis három hajadont, akik szegénységükben már-már a becstelen életre adták magukat, az ablakon bedobott adománnyal megmentett az erénynek. A püspök melletti „toronyház” felső ablakában láthatjuk a három leányt, akiket özvegy atyjuk a szegénységük miatt nem tudott férjhez adni. A középső ablakon Szent Miklós, aki anyagilag segíteni akar rajtuk, éppen pénzeszacskót dob be. A lányok atyja azonban meglesi a titkos jótevőt és „tetten éri” a püspököt titkos jótékonykodása közben —: az alsó ablakból kinyújtja kezét és megfogja a püspök köpenyét. A torony legalsó tagozatában, ami ma már szinte teljesen eltűnt a falról, a feljegyzések szerint egy kutya volt látható. Rómer, aki még ezt az alsó tagozatot s épségben láthatta a múlt században, az ablakon kinyúló férfiút a templom festőjének, Aquila Jánosnak gondolta, a kutyát pedig a „művész hűséges kutyájának” értelmezte (i.m., 22. old). Nincs azonban szükség ilyen értelmezésre. Az ablakon kinyúló kéz ugyanis a Szent Miklós-legenda egyik szereplőjének, a leányok atyjának a keze, ugyanígy az itt szereplő kutya is a legenda tartalmához tartozó jelkép. Keleten a kutya a megvetés tárgya. A ószövetségi Törvény szerint tisztátalan állat. Az egyetlen pásztorkutya kivételével (Jób 30, I) a Biblia csak (tévelygő) kóborkutyákról és azok visszataszító szokásairól beszél (v.ö.: 1 Kir 22, 19. 13—24; 27 Zsoltár 17; Filip 3, 2; Jel 22, 16). Az „eb” paráznaságot is jelent; ilyen értelemben használja a Biblia, amikor azt akarja kifejezni, hogy a paráznasággal szerzett pénz, — akár a nő részéről, akár a férfi részéről, — utálatosság Isten előtt (Deut, 23, 18; v.ö.: A. Vincent: Lexique biblique, Maredsous 1961, 107. old., chien). És éppen ez utóbbi szempont miatt került a kutya a Szent Miklós-j elenetbe. Titkos adakozásával ugyanis Szent Miklós ettől az utálatosságtól ■— a becstelen élettel való pénzszerzés undokságától — mentette meg a nagy szegénységbe jutott leányokat. Tehát itt a kutya semmi esetre sem a hűségnek és az éberségnek a jelképe, hanem ellenkezőleg, a megvetésnek, az utálatnak és mindenekelőtt az „alávaló paráznaságnak” (v.ö.: Vergilius, Georgicon I 470: „obsceni canes”). Innen a szójáték:: fornicor — paráználkodom; nicofor — győzelemről beszélek. A Szent Miklós-kultuszt és következésképpen a Szent Miklós-kép jelentéstartalmát is bibliai tartalom magyarázza. Egyik összetevője a diakonia, a szolgálat —: szolgálat az özvegyek iránt és az alamizsnaosztás. E feladatra az apostolok hét kiváló férfiút választottak, akiknek egyike Nikolász. Miklós volt (Csel 6, 5). — A másik összetevő pedig a Jelenések könyvében szereplő nikolailák visszatetsző magatartása (Jel 2, 6; 2, 14): Bálám tanításának (Számok 4, 22 sköv, különösen a 25. és 31, fejezetekben előadottak) követése, a tisztátalan dolgok lakmározása és a paráznaság, amit le kell győzni. Az előbbi mozzanatra a veleméri Szent Miklós-képen az ajándékozás cselekménye utal, az utóbbira pedig jelenet aljára festett — ma már nem látható — kutya. Megemlíthetjük azt is, hogy e két összetevőből alakulhatott ki a „Mikulás” kettős figurája: a jótékonykodó Szent Miklós és a gonosz „Krampusz” alakja. 531
