Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)
.KÖD KÖZEPETTE HAJNALI CSILLAG” A föld minden királya közé tartozik Szent László király is, a „kegyes emlékezetű király” (Leg. Mn. S. Steph, 10.), a „keresztény vallás jeles mívelője” (Leg. S. Sm.), Szűz Mária vitézlő králya (Hymn.), a „boldog Magyarországnak” (Dante) hajdani uralkodója. (1077—1095). Jobb kezében alabárdot tart, bal keze pedig a kard markolatán nyugszik. Fejére angyal tesz koronát, amit tulajdonképpen Isten ád annak, aki a jó harcot végigharcolta, a pályafutást befejezte, a hitet megtartotta és mindhalálig hűséges volt (v. ö.: 2 Tim 4, 8; 1 Pét 5, 4; Jel 2, 10.). Az Istentől kapott korona az élet és dicsőség hervadhatatlan koronája. Ide kívánkozik az a megjegyzés, amelyet a krónikás Szent Lászlóval és a koronával kapcsolatban tesz meg a Képes Krónikában (idézve: Bp., 1964-i kiadása szerint Geréb László fordításában) : „ . . . quamvis ipsum Hungari in regem absquem voluntate sua elegerunt, numquam tamen in capite suo coronam posuit, propterquod potius celestem coronam optabat quam terrenam, et vivi regis coronam”, — „ ... bár akarata ellenére a magyarok őt királlyá választották, mégsem tette fel fejére a koronát, mert a földi koronánál jobban vágyódott a mennyei után és az élő király koronája után”. Arca férfias, szőke haját hátrafésülve hordja, bajuszt visel és középen kettéválasztott szakállt. Combokig érő, testhezálló, elől végig gombos, blúz-szerű zöld kabátját öv szorítja testéhez. Az övön jobb oldalon tőr van, a bal oldalon pedig hosszú kard. A kor szokásának megfelelően harisnyaszerű nadrágja van. Vörös színű királyi palástja földig ér, hermelin a gallérja. A képet összevetve a győri Szent László hermával, sok hasonlóságot találunk az arc vonásaiban. Ugyancsak összehasonlítható a koronázó angyal a Codex Albensisben a Stephanus protomartyr zsolozsmaantiphonáinál található margórajz egyik alakjával (27). Figyelemre méltó Szent László övének rombusz alakú csatja is. Fettich Nándor a következőket jegyzi meg róla (a hozzám intézett, 1969. szept. 3-án kelt levelében): „Ennek a csatnak a jelentősége abban van, hogy a karikás csatok (ősi pogány nap-jelképek) helyébe lép föl a gótikában, a Mária-kultusz nagy fellendülése idején, az ugyancsak az ősi pogány hitvilágból származó jelkép: a hegyére állított négyszög, mint az ősi földanya-istennő (görögöknél: — Démétér) jelképe, de akkor már Máriára vonatkoztatva. Az öv a középkori magyarságnál igen fontos, jelképes értelmű fölszerelés volt: erőt. biztonságot az élet ügyes-bajos dolgaiban segítséget biztosító fontos kellék volt. Az ilyen szögletes csattal fölszerelt öv a Szűz Mária segítségét volt hivatva biztosítani viselőjének. A gótikában több esetben egy „M” betűt helyeztek a kerek csat tövisére. Ez ugyanazt jelentette, mint az itt ábrázolt hegyére állított csat. . . A szlávoknál az avarkor után már föllépett a Mária tiszteletnek ez a különös formája, korábban tehát, mint a magyaroknál.” — A négyszög, mindenekelőtt a négyzetes alap, a szilárdságnak, a maradandóságnak, a tér- és időbeli stabilitásnak a kifejező jele, és mint ilyen, jelképe minden helyt-állásnak, állhatatosságnak, megingathatatlanságnak, hűségnek, (v. ö.: Dante Par., 17, 23—24: „avvegna eh’ io mi senta ben tetragono ai coipi ventura”; Babits is értelmezve fordítja: „bár magam’ vértezve érzem, fejemre bármily sors csapása tódul”.). A négyszöget a lét dimenzióinak jeleként is értelmezik (Bonaventura). Jogosan fölvethetjük azt a kérdést is, hogy milyen vonatkozás címén lett. 526
