Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)
mondatot: „Assument pennas, sicut aquilae, current et non laborabunt” — „Tollat ragadnak mint a sas, fürgék és fáradhatatlanok”. Másrészt a művészek az evangélium-író, levél-író és látnok Szent János apostolt tartották védőszentjüknek, akinek pedig a bibliai-ikonográfiai jelképe a sas (latinul: aquila). Az ismeretlenségbe burkolózó „aquila jános”-unk pályafutásának ismert datai: Freskókat készít Veleméren (1377—78), Bántornyán (ma Turnsce, Jug., 1382) és Mártonhelyen (ma: Martjanci, Jug., 1392). Az utóbbi helyen a templom építészének is vallja magát és Radkersburg (= Regede, Radgona) helységet jelöli meg származási helyéül. A veleméri templomban is elárulja magáról, hogy építész is, éspedig a szentély északi falára festett Anno szó díszes kezdőbetűjében, amely három betű egyberajzolása: J+A+E = Johannes Aquila aEdificator, Aquila János építész. — Neki tulajdonítják a nagytótlaki (ma: Selo, Jug.) kerektemplom többrétegű freskóinak egyik rétegét és a kupola freskóját. Stíluskritikailag őt tartják a muraszombati (ma: Murska Sobota, Jug.) freskók mesterének is. Egyesek szerint festett Erdélyben is, mások szerint dolgozott Bécsben, Firenzében, Radkersburgban. Ezek azonban csak sejtések, de nem bizonyíthatók. Az sem bizonyítható, hogy a művész egyházi vagy polgári személy volt-e, bár a művészettörténet jelenleg polgári festőként tartja nyilván az ún. önarckép alapján, ami a szentély ablaktalan északi oldalán található. E kép így írható le: Párnán férfiú térdel két térden. Feje födetlen, haja kissé homlokára van fésülve, bajuszt és szakállt visel. Átszellemült tekintettel néz előre. Szája „beszédes”. Imádságra összetett kezei között feliratszalagot tart, amelyen ma már csak „ .. . ane Aquila” és a szélességben írt kisebb betűs „pictore” szavak olvashatók. Más példa alapján így egészíthető ki a szöveg: „Omnes Sancti, orate pro me (vagy pro hoc) Ioanni Aquila pictore” — Mindnyájan Szentek, imádkozzatok érettem (vagy: ezért az) Aquila Jánosért”. (Hasonló esküformulát idéz Werbőczy a Corpus Iurisban Nagy Lajos király korából.) — A térdeplőpárna előtt ferdén címer fekszik: egy háromszögű, enyhén pirosas színű címerpajzs, amelyen három kisebb, fehér-sárga pajzsocska látszik, de címerképek nélkül. (Hasonló címer látható Ábel festő sírkövén és a kígyóspusztai csaton is.) Ennek a térdenállva imádkozó férfiúnak az alakja nemcsak itt, hanem Mártonhelyen is megtalálható a templom falképei között, éspedig jobb állapotban. Jól látható itt, hogy „királyi” öltözetet visel. Szíjjal derekára erősített blúza, amelyen vízszintes piros és fehér csíkok váltakoznak, éppen olyan, mint amilyenbe a Képes Krónika miniatűr istája öltözteti Nagy Lajos királyt. A fekete szíjról rövid görbe kard lóg le. Nadrágja testhezálló, hegyes cipője sötét színű. A veleméri és a mártonhelyi ábrázolás azonban némileg eltér egymástól. Már a blúzt illetőleg is. Noha a veleméri kép nagyon rongálódott is, mégis úgy tűnik, hogy a blúz zöldes színű; hasonló ahhoz, mint amit ugyancsak Veleméren a Háromkirályok jelenetében az első lovat vezető férfiú vagy Szent László király visel. — Azután Veleméren ez a férfialak hajadonfővel van ábrázolva, Mártonhelyen pedig kucsmásan. — A veleméri alak az írásszalagot kifelé fordítja, vagyis úgy tartja, hogy a szöveget a vele szemben levők olvashassák, azaz, az írás felülről jön lefelé, a „pictore” szót pedig kisebb betűkkel és a szalag szélességben írva tartalmazza a szöveg. Mártonhelyen viszont az írászalagot úgy tartja kezében, mintha saját maga olvasná róla a szöveget, azaz, befelé fordítja, és ezért alulról megy fölfelé a szöveg; az összes szó a szalag hosszában helyez-514
