Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása
kereszthez a magyar díszítőművészet anyagában a dr. Dienes István régész által rekonstruált honfoglalás-kori bocsárlapujtői (ma Karancslapujtő) magyar öv mintázata áll a legközelebb.54 Az általánosan elfogadott szakvélemények a keresztek számával (három) állnak kapcsolatban. A Szentháromság szimbolizálása lenne, ill. a Kálvária három keresztjét jelentené. Az utóbbi valószínűbb. Keresztekkel nem szokták a három isteni személyt szimbolizálni. Bár a háromszori kereszt alakú áldás a Szentháromság nevében történik, a három isteni személy megnevezésével. (A hármas ablakelrendezést vonatkoztatják a Szentháromságra.) Lehet, hogy a középső kereszt csak díszesebb, a másik kettő pedig hibásan kialakított, „elsikerült’' kereszt. Nem mágia, hanem igaz keresztény tanítás van itt. Fettich Nándor szerint szándékos a keresztek alatti egymással érintkező félkörös ívsor aszimmetriás elrendezése. A 14 ív a 7-es szent szám szorzataként minden embert, a 12 ív a 12 apostolt jelképezné, kikre Krisztus keresztjének ereje árad.55 Amennyiben valóban szimbolikus jelentéssel bírnának, a 14 ív speciálisan Jézus családfájában többszörösen említett 14 nemzedékre vonatkozhatna (Mt 1,17). C. Harrach Erzsébet a déli kapu kibontásán túl és a keleti oromzat keresztjeinek és ívsorainak vizsgálatán és azonos méretű rajzos rögzítésén túl feltárta a szentély két román felkörív záródású ablakát, a hajó körablakát és a belsőben két fülkét. Lejáratot nyitott a kriptába. Falszövetvizsgálatkor XVII. századi feliratra bukkant. Megállapította a szentély eredeti külső magasságát, és azt, hogy a későbbi sekrestye hozzá toldásakor a szentély felső része (lizénákkal) épségben maradt. A hajó szokatlanul nagy tágassága alaprajzi problémát vetett fel. Vagy háromhajós volt a templom vagy centrális szerkesztésnek kellene érvényesülnie. Erdei Ferenc építésszel a helyszínen való konzultálás eredményéből született meg az ásatás gondolata és végbevivése. Ásatás eldöntheti a fenti alternatívát. Találnak-e oszlop-alapokat vagy legalább kimutatható-e azok fészke? Ugyanakkor megállapítható: eredetileg is ilyen hihetetlenül széles diadalív készült-e? Az ásatás, melyet Pálóczi-Horváth András vezetett, a hajó egész területén történt az első kutatóárok vizsgálatai után, a külső részen pedig három kutatóárokban. Munkáiban a feltárt sírokról is beszámol a régész. (A belsőben az építtető család, a templom körül pedig a hívek temetkeztek.) Megállapította a középkori járószintet a belsőben és a külső részen is (a kapunál). Megtalálta a barokk kori Kér. Szent János mellékoltár alapozását. A fülkék előtt egy-egy négyzetes téglaépítményt: talán mellékoltárok alapjait korábbi időből. „Az alapozások középkori magja egybeépült a lábazattal.”56 A hajó belsőben kör befutó lábazatot is az ásatás tárta fel, több helyütt felfelé induló széles lizénacsonkokkal. A mai ambó alatt félköríves téglaépítmény került elő, mely a barokk kori fa-szószék, ill. a vizitációkban szereplő korábbi kő-szószék alapja volt. (A vizitációkban kő-oltár is szerepel.) A déli fal közelében középtájon rendkívül kemény alapozást találtak, mely a protestáns idők kétszárnyú. karzatának déli részét támaszthatta alá. Pálóczi-Horváth András ásatásának eredményeként beigazolódott: a templom egyhajósnak épült, a diadalív a jelenlegi szélességben készült. Nagy jelentőségű felfedezése a Ny-i fal közelében talált két posztamens-kő, mely az eredeti karzatot és végeredményben az eredeti tornyot is tarthatta. Akár a 488