Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása

hagyják. Más oklevelekből tudjuk, hogy maga Szecsődy László élt 1283-ban, nem pedig osztozkodó fiai.33 Így kell tehát Nagy Imre szövegét helyesen értelmezni. Nagy Iván következtetése azonban: „1283-ban... Szecsőd fölött megosztoznak, mely alkalommal a kegyuraság (Patronatus) úgy a királyi kisebb haszonvételek (jus regale) valamint a családi iratok is osztatlan állapotban, közös kezelés és felügyelet alatt tartatni rendeltettek”.34

Bizonyára ez alapon történik hivatkozás a publikációkban az 1283-as (néha az 1285-ös) évre a templom meglétét illetően. Minthogy hivatkozott oklevélben egyszerűen ez szerepel: ahol templom épült, nem pedig: ahol templomot építettünk vagy a szülők építettek templomot, — jogos a következtetés, hogy a templomot már jóval korábban építették. Sajnos, a történetileg reális következtetésen túl az 1283-as évet oklevéllel igazolni nem tudjuk. Legalábbis ilyen oklevelet eddigi kutatásaim során nem találtam.

Hasonló (történeti) bizonyítással a templom építési idejéül az 1234-es évet szeretném megjelölni és igazolni. Érvül hozom fel az egyházmegyei évkönyveket (schematismus-okat). 1234-et teszik meg a templom legkorábbi építési idejéül. Az adatokat a plébánosok szolgáltatták, akik bizonyára a családtól tudakolhatták meg. Szily püspök is családtól nyert „szavahihető” értesülésre hivatkozik.35

Érvelésemnek ellentmond, ill. nem fogadja el a művészettörténeti értékelés. Nem illeszkedik bele ugyanis a klasszikus művészettörténeti besorolás kategóriáiba. Ezek a már általánosan, elterjedten jelentkező művészi megjelenítést regisztrálják, szorítják határok közé. Néha azonban élesen jelentkeznek meglepetések is. Érvelésem nem fogadható el főleg a „csúcsívesen” záródó lizénák miatt. Korai volna megjelenésük.

Ügy gondolom, számolnunk kell azzal, hogy természetszerűen előbb jelentkezik az erőteljesebb formai kiképzés a téglaépítészetben, mint a súlyos kövekből készült templomoknál. Boldván a XII. század végén téglából épült templom apszisát lizénák tagolják. Az 1228-ban már felszentelt Deáki templom ,,a falakat erősítő és díszítő szerepet is játszó lizénákkal bizonyos iskolát is teremtett, melynek emlékeit a Nyugat-Dunántúl kis falusi templomaiban még a XIII. sz. közepe után is megtaláljuk (Magyarszecsőd, Pola)”.36 Tehát már 1234 előtt megjelennek a lizénák műemléki anyagunkban. A csúcsívek valóban problémát okoznak. Előzőek esetében félkörívsorok vonulnak a párkányok alatt. Azonban Magyarszecsődön sem határozott csúcsívekről van szó, hanem tompítottakról. A csúcsív a jáki végső periódusban is megjelenik. A falusi építkezéseknél talán könnyebben és ezért előbb átvehették az új hatásokat. Nem kellett nagy tervezés és nem húzódtak el a munkák.

Koppány Tibor építész tanulmányában Bogyay Tamásra támaszkodva arról ír az Agnus Dei ábrázolással kapcsolatban, hogy nem a jáki apátsági templom hatására terjedt el (erre is van példa), „hanem a téma vándorlása Jákon fejeződött be, ott érte el művészi kfiejező formájának legmagasabb szintjét a XIII. század közepén”.37 A jáki produktum tehát — más vonatkozásban is — a kiteljesedés, a csúcs. Előtte elszórtan működő, különböző iskolákhoz tartozó vándorműhelyekkel kell számolni. (A puritánabb sík falakkal későbbi időkben is találkozunk.)

A Magyarszecsődön működő „lapicida” is (tervező egyben) jól tájékozott mester volt. Ismerte a színezett habarcsot és esetleg annak különleges készítési módját is. Bizonyíték erre a habarcs szándékos sárgára színezése és véle-480