Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Hencz József: A csempeszkovácsi román kori r. k. templom
Hencz József A CSEMPESZKOPÁCSI ROMÁN KORI R. K. TEMPLOM „Domus mea domus orationis est.” L. 19.46. Csempeszkopács 340 lelkes vasmegyei kisközség, amely a XIX. sz. elején Csempeszháza és Kopács egyesítéséből keletkezett. Szombathelytől délkeletre 18 km távolságban, a 87-es főút mellett található. Kopách neve először IV. László király (1272—95) egyik nem datált oklevelében szerepel, amelyben Kopácsi Pousa-nak és rokonainak birtokait írja körül.1 A falu temploma a románkori falusi kis-templomok egyik legértékesebb gyöngyszeme. Az elmúlt hét évszázad alatt, — annak ellenére, hogy sok viszontagságot élt át, — a legeredetibb arányaiban maradt fenn. Az isteni gondviselésen kívül talán annak is köszönhette, hogy így maradhatott fenn, hogy az elmúlt évszázadok alatt nem növekedett különösebben a falu lélekszáma. Nem jelentkezett bővítési igény, mint pl. a Cicellei (gutatöttösi) vagy rumi tp.nál, — vagy pedig a kicsinek bizonyuló templomot elbontva, nagyobbat építettek volna helyette (Szentkirály, Táplánszentkereszt, Vasszécseny, Lipárt stb.). E két tényező az elmúlt két évszázad alatt több műemléket tett tönkre a nyugati sávban, mint az évszázadok vihara. A templom építési és szentelési dátumát oklevelekből bizonyítani még nem tudjuk, de 1342-ben már plébániatemplomként szerepel. Már ekkor is Szt Mihály a templom védőszentje.2 E szép műemlék régóta számontartott, — mint a jáki építő-műhely kiemelkedő alkotása. Alig akad művészettörténeti könyv, amely ne emelné ki e remekművet. Nagyobb figyelmet mégis csak 1958 után fordítottak rá. A templom villanyosítása alkalmával több helyen végeztünk rétegkutatást, és a tizenegyedik helyen került elő egy kisebb festett réteg. Ezután kezdték meg az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei a különböző rétegek szakszerű feltárását. 1961-ben Illés János és Szentesi Róza, 1963-ban Przudzik József festőművész-restaurátorok, 1966. jún. 13 és szept. 2-a között Lente István, Bujdosó Anna, Bozó Pál és Deák Klára festőművész-restaurátorok vállalták el a templom egész belső felületének feltárását, konzerválását. A költségeket az OMF. fedezte. A három különböző korból való vakolat-rétegből és az öt festett rétegből lehetett következtetni az egyes építési fázisokra. Így maga az épület vallott önmagáról. 463
