Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
szigorúbban foglalt állást az elkövetkező évek zsinatain, míg végül teljesen kitaszítják. Arius késő öregségben, 80 éves korában halt meg, s ugyanabban az évben, 337-ben nagy ellenfele, Konstantin császár is távozott az élők sorából. Konstantin fiának, II. Constantius halálakor Pannóniában is az arianusok kezében voltak az egyházak. Bizonyíthatóan arianus egyházközségek ebben az időben: Sirmium. Mursa, Singidunum, Poetovio, Savaria. Az arianusok érdekterületének tekinthetjük Ioviát és Sopianaet is. Mikor I. Theodosius császár Keleten átvette az uralmat, visszaadta a niceai hitvallást — Krisztus homoousios — követő orthodoxoknak a tőlük korábban elvett konstantinápolyi templomokat. Theodosius 381. január 10-én kibocsátott császári rendeletében valamennyi eretnekké nyilvánított kultusz gyakorlását parancsszóval betiltotta, így az arianizmust is. A harcok, illetve az erőviszonyok napi állásáról szinte csak az állami és egyházi politika központjaiban működő személyek voltak tájékozottak. Sulpitius Severus, Szt. Márton életírója feljegyzi, hogy egy alkalommal a szentet Savariában az arianus papság nyilvánosan megvesszőzte és a városból kiűzte, — amiből nyilvánvalóvá vált, hogy az arianusok voltak túlsúlyban. Pannónia misszionálása nagy tömegeinek első találkozása a kereszténységgel abba az időszakba esett, amikor Arius és munkatársai, a pannóniai Valens és Ursacius vívták harcaikat, — és nem eredménytelenül — a sirmiumi udvarban. Később, földrajzi helyzetüknél fogva Singidunum, Sirmium és Mursa, sőt hozzátehetjük, hogy talán Savaria voltak azok a püspökségek, amelyeknek agilis arianus püspökei arra törekedtek, hogy Pannóniában a Dráván túl is — a mai Dunántúlon — a kereszténység fogalma az arianizmussal legyen egyenlő. Ezért természetes, hogy a Róma városi ortodox keresztény tanok terjedése mellett egy időszakban a IV. század második harmadától kezdve az ortodoxiánál hangsúlyosabban fellépő, keletről kiindult keresztény áramlat, az arianizmus nálunk olyan erősen és hosszú időre meggyökeresedett. A római uralmat követő népvándorlás korának keresztényei Pannóniában nemcsak a romanizált lakosság soraiból kerültek ki, hanem a népvándorlás egymás után érkező törzsek népei között jelentős számban voltak keresztények is. A keleti és nyugati gótok között, akik a IV. század végén támadásokat intéztek Pannónia-provincia ellen, sem volt ismeretlen a kereszténység. Űk a kereszténység arianus irányzatát élték, melyet még a Pontus-vidéki tartózkodásuk alatt ismertek meg. —• Amikor ezek a barbár törzsek Pannóniában megtelepedtek, az itt talált arianusokkal való baráti közösségük bizonyos fokig alapját képezte az ezekkel a népekkel való megbékélésnek, illetve együttélésnek. — Tudomásunk van arról, hogy Alarich megkímélte a templomokat és nem engedte meg a mészárlást, s ugyanígy viselkedtek más germán fejedelmek is. Az ortodox egyház nem adja fel a harcot az arianusokkal szemben, de támogatják őket a gótok, akiknek első püspökét Ulfilast az arianus hitvallás formulája szerint szentelték fel. A gót-arianizmus nem rövid epizód, végeredményben majd germániai talajon válik nemzeti egyházzá, zárt történeti képletté, közel három évszázadra. 46
