Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Pataki László: A szombathelyi egyházmegyei könyvtár története
A város történetére vetett rövid visszapillantás után meg kell állnunk az 1777. évnél. Ez az esztendő mindenképpen nagyon jelentős Szombathely történetében. Nemcsak egyházi vonatkozásban, hanem a város egész fejlődése szempontjából döntő fontosságú tény: 1777. február 17-én Mária Terézia királynő felállítja a szombathelyi egyházmegyét, kihasítva annak területét a győri, veszprémi és zágrábi püspökségből.1 Ezzel tehát a város szellemi és hattalmi túlsúlya a vármegye határain kívül is jelentkezett, rajtuk átnőve, és a püspökség alapítása szinte ugrásszerű fejlődést eredményezett.2 Az egyházmegye kánoni erigálását VI. Pius pápa ugyanezen év június 16-án írja alá.3 Legyen egy intézkedés bármilyen átgondolt, üdvös és nagyvonalú, az írás csak holt betű marad, ha nincs ember, aki ennek szellemében cselekedjék, aki életét tegye rá a nagy mű maradéktalan megvalósítására. Bizonyára nem dicsekedhetnék századok múltával Szombathely sem az építő- és képzőművészet anynyi jeles alkotásával, a kultúra oly sok megcsodált remekével, köztük a felette gazdag Egyházmegyei Könyvtárral, ha nem áll ott az egyházmegye bölcsőjénél az a férfiú, akiben megegyezett és testet öltött az uralkodó bizalma és a pápa hozzájárulása: a szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily János'1. Gondviselésszerű egyéniség volt a szombathelyi püspöki széken elsőként Szily János. Lehetne -és illendő is lenne szólni róla, minit a művészetek bőkezű mecénásáról, a meginduló építkezések kiváló érzékű irányítójáról, az élesszemű, nagyszerű gazdáról, a plébániák fáradhatatlan látogatójáról. Legfőbb gondja azonban a részben idegen ajkú, hagyományaiban külön-külön múlthoz ragaszkodó papjainak és rajtuk keresztül híveinek hitbeli és erkölcsi, szellemi nevelése volt. Mindjárt 1777-ben kiadja a saját fogalmazású „Instructio Venerabilis Cleri Dioecesis Sabariensis”-t, az arany betűkre méltó főpásztori oktatását.5 A fiatal egyházmegye új arculatát az ifjú papság volt hivatott véglegesen kialakítani. Ezért képezte Szily egyik legfőbb gondját az ifjú papság képzése, nevelése. Mindjárt el is kezdte építtetni a szemináriumot, hogy itt nyerje el nevelését a növendékpapság, és oktatása folyjék a vele kapcsolatos hittudományi főiskolán. Hiábavaló volt azonban Szily nagy igyekezete: bár az épület rövid idő alatt elkészült, 1780-ban már készen állott, II. József megszüntette a vidéki szemináriumokat. A fenti korlátozás csak II. József halálával oldódott fel, 1790-ben végre megnyithatta kapuit rendeltetése céljára a Szombathelyi Papnevelő Intézet, ez év november 1-én vonultak be első ízben a kispapok.6 A főiskola működéséhez pedig könyvek kellettek minél nagyobb számban! A könyvtár felállítása iránt mutatkozó társadalmi igény így bontakozik ki szemünk előtt: az egyházmegye papságának, elsősorban a növendékpapságnak oktatása, szellemének fejlesztése, kulturáltságának növelése hittudományi és egyéb síkon; — a következőkben pedig lássuk hogyan illeszkedik bele ezen igény megvalósítása a könyvtár létrehívásával a XVIII. század végének magyar könyv- és könyvtárkultúrájába. 434
