Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

somnak ki most Szent Martoni Páter Dominicanusok kalastromiaban, az Orghona Mesterséghet tanullya, in simili ötven forintot” (ti. örökségben hagyott). Testamentum Dnae. Comitissae Elisabethae de Batthán d. d. 6. Aug. 1673. — Vasm. Lt. Domonkos iratok i. m. 1.

250. Szalay i. m. 43. 1. és Tárnok i. m. 259. 1.

251. Fehér i. m. 91. 1. — Jetter orgonaépítésére vonatkozóan 1. Szigeti: Orgonák és org. ép. Szombathelyen i. m. 583—586. és 592. 1. — Továbbá u. a.: Régi m. org. Kőszeg i. m. Jetterről és id. Kliegel Józsefről szóló fejezeteit.

252. Szalay a vizitáció jegyzőkönyvének szövegét félreértette, s a templom falán díszítő képekről és szobrokról azt állítja, hogy az orgonán helyezkedtek el. — Domonkos iratok i. m. 3. — Vasm. Lt.

253. Szalay i. m. 44—45. 1.

254. U. o. 45. 1.

255. Géfin Gy.: A szombathelyi székesegyh. i. m. 10—11. 1. — Kiss Gy.: A szombathelyi németség a XVII. században, Bp. 1944. 12—13. 1. Szerinte 1606—1711-ig 41 német család volt hosszabb-rövidebb ideig Szombathelyen.

256. Szalay i. m. 30—32. 1.

257. Zenei Lexikon i. m. I. k. 628. 1.

258. Szalay i. m. 58. 1.

259. „Jelentem továbbá, hogy ezentúl a 3/49 órai vasár* és ünnepnapi nagymise alatt már nem német ének, hanem mindig magyar lesz” — idézi Szalay (55. 1.) a Hirdetési könyv I. kötetéből.

260. Szalay i. m. 103. 1.

261. U. o. 53. 1.

262. A premontreiekre 1. Kunc i. m. 175. és 401—402. lapját.

263. August Hlond (Chlondowski) kiváló orgonista volt és zeneszerző. Testvére Anton Chlond szintén ismert zenész.

264. Schmidt Mihályra vonatkozó adatokat ő magától szereztük.

265. A Rend 1950-ben történt feloszlatásakor az énekkar a „Szt. Quirin-kórus” nevet vette fel.

266. Schmidt Mihály karnagy szíves közlései alapján.

267. Szövényi I.: Kőszeg, Bp. 1966. 7. 1.

268. Henrik, mint horvát bán vette gondjába a tatárok elől menekülő IV. Béla királyt, és ő segítette át a Dráván és irányította Zágráb felé. Béla ezért őt nádori méltóságra emelte. — Szövényi i. m. 9. 1.

269. Lelkes L: Kőszeg, Bp. 1960. 8. és 36. 1.

270. Karácsonyi i. m. I. k. 23. és 195. 1.

271. Lelkes i. m. 9. 1. — Gergelyffy A.: A kőszegi Jurisics-vár építési korszakai (Vasi Szemle) 1963. III. 15. 1. 6. jegyzet.

272. Amikor Zsigmond legyőzte Kőszegi Andrást, átvette tőle a kőszegi felső és alsó vár kulcsait. Ez bizonyítja, hogy a régi felső vár (a mai Óház helyén) ekkor még erődítménynek számított. — Lelkes i. m. 10. 1. — Szövényi i. m. 9—-10. 1. — Vasvármegye i. m. 185. 1. — A Kőszegi család szövetségben állott az osztrák herceggel. Hatalmúik akkora volt, hogy az Árpád-ház kihaltával a Kőszegiek hozták Magyarországra bajor Ottót királynak. Mivel az 1310-es évektől sorozatosan támadásokat intéztek Károly Róbert ellen, a király sorra elvette nyugati váraikat (Németújvár, Kőszeg, Sárvár stb.), és helyette az ország belsejében, Baranya, Tolna, Bodrog vármegyében adott nekik más várakat. Ezzel megszakadt a Kőszegiek osztrák szövetségi kapcsolata. — L. Kristó Gy.: A Kőszegiek kiskirálysága (Vasi Szemle) 1975. 2. sz. 261—263. 1.

273. A bitófa 1873-ig a soproni út mellett állott, a későbbi városi téglagyár közelében. 1837-ben lebontották. — Chernél K.: Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja, I—-II. Budapest—Szombathely 1877—78. II. k. 2557 I.

274. Szövényi i. m. 10. 1. — Chernél i. m. II. k. 20. 1. — Szádeczky L.: Iparfejlődés és czéhrendszer Magyarországon, I—II. Bp. 1913. I. k. 21. 1. — Eperjessy K.: Városaink múltja és jelene, Bp. 1971. 61—65. 1.

275. Nagy Lajos oklevele a kőszegi Titkos Levéltárban található. Kivonatosan ismertette Horváth F.—Kiss M.: Kőszeg szabad királyi város titkos levéltára (Vasi Szemle) 1963. III. 66. 1. 2. sz. — Közölte Fejér Gy.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus et civilis, Buda 1829—44. IX. 6. 111.

276. Eperjessy i. m. 18. 1. — Bácskai V.: Magyar mezővárosok a XV. században i. m. 90—91. 1. — Perényi I.: A városépítés története, Bp. 1961. 182. 1.

415