Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

hér szakállas bácsival, aki a délutáni káptalani vecsernyéről ballagott haza. Ez volt a Neumann bácsi, akiről mindenki tudta, hogy templomi muzsikus s az iskola tanítónőjének, Neumann Mariskának az édesatyja. Vele egy házban, ame~ lyet Szombathelyen vámháznak hívtak s a káptalannak tulajdona volt, lakott egy másik muzsikus Dracska bácsi, csehországi születésű, nevét utóbb, hogy gyermekei voltak, Darvasra magyarosította. Közismert alak volt a Nozdroviczky bácsi. Jellegzetes, kövér, körszakállas, csúcsos sapkás, bottal járó öreg úr. Abban az időben a kórus még nem tartozott érdeklődési körünkbe, csak arra emlékszem, hogy nem szerettünk vasárnap vecsernyére menni, mert olyan csúnyán és értelmetlen nyelven énekelnek.

Az első, ami felkeltette figyelmemet a Szombathelyi Újság azon híradása volt, hogy a Székeskáptalan megválasztotta Statzenberg Vencelt, a regensburgi zenekonzervatórium jeles növendékét székesegyházi karmesternek. Nem sok idő múlva láttam a templomból könyvekkel kijönni egy szőke vörös kecske-szakállas fiatal idegen arcú férfit, akiről utóbb kiderült, hogy csakugyan ő az.” Énekes koráról így emlékezik meg Szendy Teréz:

„A kórus nekem nagy újdonság volt. Ott láttam a káptalan által fizetett soprán énekesnőt, egykori tanítómat, Neumann Mariskát, több műkedvelő úriasszonnyal. A tenor énekesek között Danka tanítót, Mann József székesegyházi kántort, Kaiser Istvánt, a Szombathelyi Újság nyomdavezetőjét; a basszus hangnál Darvas Károly községi iskolai igazgatót, Darvas János vármegyei iktató vezetőjét, Kerner József püspöki iskolai tanítót. Az orgonán Kreutterer Antal művészi játékával kísérte a kar énekét. Helyes, filigrán ember volt. Főjellegzetessége: az aranyláncon lógó cvikker, mely a kabát kihajtójához volt erősítve. Télen állandóan keztyűben orgonáit...” — (A beszámolót Szendy Teréz nyug. igazgató tanítónő 1960. október 23-án írta.)

111. Surányi Béla írásbeli beszámolója alapján. A beszámolót 1960-ban írta.

112. Békefi: Vas megye zenetört. . . . i. m. 124. 1.

113. Surányi 1960-as beszámolója alapján.

114. Varga János jegyzetei és a helyszínen szerzett szóbeli közlések alapján.

115. Werner Alajos további életadatai: A négy elemi osztályt és a nyolc gimnáziumi osztályt Pozsonyban végezte, I—IV-ig a Királyi Kath. Főgimnáziumban, V—VIII-ig a csehszlovák reálgimnázium magyar tagozatában. Érettségit 1923. június 21-én tett. A teológia 1—2. évét a szombathelyi szemináriumban, 3—5. évét a budapesti Pázmány Péter Tud. Egyetem Hittudományi fakultásán végezte. 1928. június 17-én szentelték pappá. Teológiai doktorátusát Budapesten szerezte 1930. július 5-én. — Zongorát a családi otthonban tanult és Rómában a pápai főiskolán. 1933—42-ig a szombathelyi teológián tanított, 1936—50-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. 1950—53-ig a budapesti Egyetemi templom karnagya, 1951—53-ig a Központi Papnevelő Intézetben tanulmányi felügyelő (prefektus) és énektanár, 1947-ben az OMCE igazatója lett. (Szóbeli értesülés alapján.)

116. Kádár—Horváth—Géfin i. m. 23—24. 1.

117. A plébánia zenei életével külön itt nem foglalkozunk, hanem az utolsó fejezetben adunk összefoglaló képet az egyházmegyei népének gyakorlatáról, benne a székesegyházéról is.

118. Knauz N.: A magyar egyház régi szokásai (Magyar Sión 3.) 1865. 401—409. 1.

119. A három kötet ma a székesegyház sekrestyéje fölötti helyiségben található.

120. A liturgikus szövegű énekeknek áriával való helyettesítése ellen H. Colorado salzburgi érsek lépett fel először 1783-ban. Megbízta udvari zenészét, Michael Haydnt, hogy zenésítse meg a liturgikus gradualék és offertoriumok szövegét. — Feilerer—Lemacher i. m. 302. 1.

121. Romita, F.: Ius Musicae Liturgicae, Torino 1936. 95. 1.

122. 7. §: De Musicis.

123. „Quoad recensita Instrumenta Musica et musicabilia notandum est, quod priora passim destructa, posteriora vero, utpote antiqua et modernis temporibus minus convenientia, exigui sint usus; ideoque musici tum Instrumenta, tum etiam musicabilibus propriis uti necessitentur.”

124. Mivel a későbbi jegyzékben Fuchs (Fux) név a keresztnév jelölése nélkül szerepel, így lehet Johann Joseph Fux-ról szó (1660—-1741), vagy esetleg Johann Nepomuk Fuchs (1799—1835) nevét jelöli a katalógus. Az előbbi valamelyik

410