Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Amikor a vesperás éneklése átmegy a nép gyakorlatába, helyenkint különböző időben, akkor ez is magyar nyelvű lesz. Ugyanakkor a zsoltárok éneklésére a latintól (gregoriántól) eltérő egyszerű dallamok keletkeznek. A szombathelyiek 19. század eleji magyar vesperását megőrizte számunkra Dávid György, aki a fentebb ismertetett énekesgyűjtemények mellett vesperásokat is lejegyzett egy külön kötetbe. Címe: „Magyar Zsoltárok írattak az 1838- dik évben Szombathelyen Dávid György által.” A kísérlettel ellátott zsoltárok dallama nem azanos a gregorián zsoltártónusokkal, bár némi hangulati közeledést találunk benne.578 A vasvári domonkosoknál a legújabb időkig ünnepeken énekelt vasperás zsoltárdallamai a templom kórusán ma is megtalálhatók. Magyar szövegüket Barabás István bevette a „Szent koszorú” énetoeskönyvbe. Sárváron Barabás György kántortanító a múlt század végén állított össze a hívek számára magyar vesperást. A liturgia 20. századi alakulásával, főleg az esti misék szokásával a néppel énekelt vesperások legtöbb helyen eltűntek a gyakorlatból. AZ EGYHÁZMEGYE FALUSI ORGONÁI Amikor Tormásy Péter 1674-ben végiglátogatta főesperesi kerületének 33 templomát, egyedül a szombathelyi Szűz Mária káptalani temlomban talált orgonát, amelyről azt írja „mediocre organum”, közepes nagyságú orgona. Hogy ő mit értett a „közepes” nagyságon, nehéz volna megmondani. A kor orgonaviszonyainak ismeretében azt gondoljuk, hogy 5—6 regiszteres pozitív lehetett. Ennek ellenére nem ez volt Szombathelyen az egyetlen orgona. A domonkosok Szt. Márton templomában a város már 1639-ben állíttatott orgonát, és a ferencesek is föltétien rendelkeztek már 1673-előtt orgonával mert Dubelovicz Valérián ebben az évben orgonistának írja magát az általa másolt „Missale Choralisticum” tábláján, mint ezt a ferences templom zenetörténetével kapcsolatban ismertettük. Azt is kifejtettük fentebb, hogy a Tormásytól említett orgona nem az első volt a Szűz Mária templomban, hanem már a 16. század végén találunk utalást a templom orgonistájára, aminek alapján a vasvári káptalannak Szombathelyre költözése (1578) tájára keltezhetjük a templom első orgonájának építési idejét. Valamivel több orgonáról számolhatott be a negyed századdal később vizitáló Kazó István. Az általa látogatott terület is nagyobb volt: egész Vas megye, amely akkor még a győri püspökséghez tartozott. Miként Tormásy, úgy Kazó sem vizitálta a szerzetesi templomokat: sem a szombathelyi domonkos és ferenoes, sem a kőszegi jezsuita templomot. Sőt a káptalani templom orgonájáról sem beszél, talán mert nem vizitálta magát a káptalant. Kazónál a következő helyeken találunk orgonát: Rohonc, Pinkafő, Máriafalu, továbbá Velem, Sárvár és Kőszegen a Szt. Imre templom. A felsoroltak közül az első három ma Burgenlandhoz tartozik, s így kívül esik az egyházmegye mai határiam Kazó idejében ezek szerint az egyházmegye mai területén Velemben, Sárváron és Kőszegen volt orgona. Ezekhez kell még számítanunk a szombathelyi káptalani templom „közepes” nagyságú orgonáját, a szombathelyi domonkosok és ferences templom orgonáját és a kőszegi jezsuita templom pozitívját összesen tehát 7 orgona szólt Vas megyének a mai egyházmegyéhez tartozó területén akkor, amikor Kazó az egyházlátogatását végezte (1697—98). 399
