Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

feliratos kövek, oszlop és szobortöredékek, pénzek és más kisleletek kerültek napvilágra. Természetesen mindez nem kerülhette el a tudomány és művészet­kedvelő püspök figyelmét sem. A klasszikus ismereteknek erre a lelkes aposto­lára elkerülhetetlenül hatott székvárosának, a római idők Colonia Claudia Sa­­variájának története, amely érzés összefonódott benne fiatal éveinek benyomá­saival, melyeket az Örök Városban, Rómában nyert. Ügy érezzük, méltó, hogy a tudományművelő, nagy egyéniség és a 200 évvel ezelőtti püspökség alapításának ünnepléséhez a Szombathelyi Egyházmegye ókeresztény vonatkozású emlékei összegyűjtésével és közreadásával járuljunk hozzá, eleget téve a jubiláló püspökség megtisztelő felkérésének. A munka alapját az a térkép képezte, melyet az ünneplő egyházmegye jelenlegi püspöke, dr. Fábián Árpád készíttetett el, és adott közre 1973-ban. — Az egyházmegye határai nem fedik a mai közigazgatási megyebeosztást. A zöm­mel Vas megye területén fekvő egyházmegyéhez keleten és délen Győr—Veszp­rém és Zala megye egy része is hozzátartozik. Savariában, Szombathelyen a nagyszámú felszínre került korakeresztény vonatkozású emlékanyag ma már bizonyossá teszi, hogy ott a IV. századtól kezdve püspökséggel számolhatunk. A korakeresztény dioecesis kiterjedésére nézve azonban találgatásokra vagyunk utalva. A püspökség befolyása alatt álló terület kiterjedését inkább észak és kelet felé képzelhetjük el, mint dél és nyugati irányban. Poetovió, illetve Noricum egyházmegyéi a két utóbbi irány­ban erős határt vontak eléje, míg kelet felé a Balaton környékének egyházai már nemigen tartozhattak alá ja. A Szombathelyi Egyházmegye, illetve annak szerepe az ókeresztény Pannó­niában számunkra könnyebben megközelíthetővé válik, ha történetét Pannónia történetébe illesztjük, és röviden áttekintjük a korakereszténység századait. >!= Pannónia népeinek vallásosságát kutatva, szerencsés helyzetben vagyunk, amikor a helyi illyr, kelta, thrák gyökerű őslakosság és a bevándorolt római kori népesség: itáliaiak, görögök, keletiek kultuszait akarjuk tanulmányozni. A régészek szisztematikus feltáró és feldolgozó munkássága, valamint a nagy­arányú építkezések következtében az emlékanyagot gazdagon ontja még nap­jainkban is a Pannon föld. Egyre jobban sikerült behatolni rég eltűnt népek istenvilágába, hiedelmeibe, hitébe és vallásosságába. A keleti kultuszok, melyeknek szentélyei és hívei át- meg átszőtték a tar­tományt, a zsidóság jelenléte, feliratokkal bizonyítható kultuszhelyeik és szol­gálattevőik mind-mind azt bizonyítják, hogy a misztériumvallások befogadására ilyen előkészület után a lakosság alkalmassá vált. A sok istenhivő pogányság az egyes istenalakokat egyre több tulajdonsággal ruházta fel, így közelítve az egy istenhez, aki minden tulajdonság hordozója. A legszembetűnőbb ez Sol-nak a Napistennek alakjánál, aki itt szinte már a monotheizmus felé közelített. Az első monotheista vallás, melynek hívei megjelennek Pannóniában, a zsidóvallás, — őket követik az egyistenhitet teológiájuk középponti tételévé avató egy­­istenhivő keresztények. A városiasodás a hellenisztikus kultúrához közelálló, sokszor görög nyelvet is beszélő lakosság meglétéhez, már a II. században is adva lehetett a krisztiani­­zálódás lehetősége. Lehetséges, hogy elszórtan már ebben az időpontban is éltek 36

Next

/
Thumbnails
Contents