Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Az anyagiak biztosítása után 1715-ben Nádasdy ténylegesen megalapította a kőszegi toronyőrök intézményét. Szt. Imre ünnepén, 1715. november 5-én már játszottak a Szt. Imre templomban a nagymisén.333 A gyakorlatban azonban a kezdeti évdkben több bizonytalanság és pontatlanság volt a szolgáltatásokban. Azért Nádasdy 1731-ben újra írásba foglalta az alapítvány részleteit, majd halála után örököse, Nádasdy Lipót gróf 1741-ben még egyszer, végérvényesen lefektette mindkét oldal kötelességeit. Ez az írás száz évre alapszabálya lett a tornyosok intézményének.334 Az alapokmány szerint a fentebbi anyagi ellátás fejében a tornyosmester köteles volt maga mellett 4 zenészt tartani. Közülük kettő legény (segéd), kettő ifjú (inas). A tornyosmesternek tudnia kellett játszani trombitán, harsonán, oboán, hegedűn és más, a tornyosokhoz közelálló hangszereken. Az együttes minden vasár- és ünnepnap köteles volt zenélni a plébánia (Sz. Imre) és a jezsuita (Szt. Jakab) templom istentiszteletein. Különös fénnyel, trombitával, harsonával, üstdobbal, hegedűkkel kellett kísérniük a funkciókat Szűz Mária ünnepein a Szt. Ignác (jezsuita) templomban. Ugyanígy kellett szerepelniük Szt. Magdolna ünnepén a Nádasdyak váti templomában, valamint Szt. István király ünnepén a váti erdőben lévő szentkútnál. Végül kisérniök kellett a kőszegiek zarándoklatait Mariazellbe és Rőtíalvára. Mivel az alapítvány a kőszegi templomokban való zenélésre kötelezte a tornyosokat, azért más templomban vagy máshol a templomon kívül (pl. lakodalomban) csak a városbíró engedélyével vállalhatták szereplést. A városbíró engedélye kellett ahhoz is, hogy a városból távozzanak. A templomi kötelezettségek mellett a város a részéről adott járandóságok fejében azt kívánta tőlük, hogy a déli kaputoronyban őrködjenek, a megfelelő időben a toronyzenét ill. kürtjeleket adják. Néha más célra pl. verbuválásnál való zenélésre is igénybe vette őket. Mivel a déli kaputoronynak nem volt nyitott erkély-folyosója, a toronyőrök kedvéért a zárt tetőzetet 1723-ban megbontották és terasz-szerű karzatot építettek. Ettől kezdve naponkint háromszor jelentek meg az erkélyen és a 11 órai harangszó után, valamint este 8 és 9 órakor elfujták kürtjeleiket ill. toronyzenéjüket.335 Egy 1774-ből származó festmény és az 1754-es és 1780-as egyházlátogatás jegyzőkönyve alapján tudjuk, hogy a toronyosok szerepléskor zöld „libériás” öltözetben léptek fel, s hozzá fehér harisnyát és félcipőt viseltek.336 Megjelenésük, muzsikájuk bájos idill je lehetett a barokk Kőszegnek. A tornyosok együttesének megszervezését 1715-toen az akkori német iskolamester, Paczel Kereszteli/ hajtotta végre. Azt írja ui. a városi Jegyzőköny 1716. július 10-én, „hogy az itt való Nimeth Iskola Mester vagyis Turner az itt való Concivis Musicusokat magha meli és Companiajaban be fogadta.”337 Igaz ugyan, hogy Paczel Keresztély 1716. elején elhagyta Kőszeget és Sopronba költözött, de az sem kétséges, hogy a pár hónappal későbbi július 10-i írás reá utal viszsza. Paczel utóda, Esch Ferdinánd János német iskolamester ui. nem volt kapcsolatban a tornyosokkal, hanem azoknak akkor már önálló tornyosmesterük volt, aki nem azonos az iskolamesterrel. Az első kőszegi tornyosmester Gaszner Lőrinc Teofil (Gottlieb) Langenwiss községben született Ausztriában. De mivel ilyen nevű helység a szorosan vett. Ausztriában nincsen, így valószínűleg az Ausztria ill. Habsburgok uralma alá tartozó Szilézia Langowiese községére kell gondolnunk. Minden jel szerint Gasz-344
