Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

jegyzőkönyv kötéstáblája. A pünkösd utáni 9—11. és 14—15. vasárnap, valamint az azt követő kántorbőjt miseénekeit találjuk meg rajtuk. Hangjelzésük kiforrott gótikus meumaínás. (Lásd 336. 1.)

Még szebb a harmadik Gradualé-töredék, amelyet az 1665—69-i városi jegyzőkönyv tábláján láthatunk. A virágvasárnapi „Gloria laus” himnusz egy részét találjuk rajta a 16. század elejéről. Lekerekített gótikus írása (gotica rotunda) és a szabályos gótikus hangjelzése jellegzetes és jól ismert a 16. század eleji magyar kódexekben. (336. 1.)

Érdekes megfigyelnünk az énekek szövegét. A fentebb leírt második Gradualéban az Alleluják szövege ill. verse eltér a magyarországi gyakorlattól és a salzburgi érsekség területén használt Gradualék szövegével azonos. Mivel pedig a kódexet föltétien 1491, vagyis az osztrák megszállás előtt írták, így vagy Ausztriából került Kőszegre, vagy — ami valószínűbb, — Kőszegen a középkorban még érvényesült a salzburgi liturgia, amely lényegében a magyar liturgiának alapja volt.

Ezen megállapításunkat alátámasztja Kőszeg egyetlen ismert, teljes egészéten fennmaradt liturgikus kódexe, Batthyány Boldizsár misekönyve. Batthyány Boldizsárt, mint láttuk, Mátyás király tette meg Kőszeg kapitányának, amikor a várat 1482-ben III. Frigyestől visszavette. Batthyány kőszegi kapitánysága idején Íratta magának a misekönyvet nemes Fáncsi Antallal, mint ezt a kódexíró maga mondja el a 72. fólión „Befejeztem Kőszegen Szt. Luca ünnepe előtti pénteken, az Űr 1489-ik esztendejében a kiváló Batthyány Boldizsárnak, Kőszeg városa és vára kapitányának idején, én nemes Antal diák a Székes f eh érv á r melletti Fáncsról”.300 (Lásd a 337. 1.)

A kódex nem szorosan vett liturgikus misekönyv, hanem világi hívő, jelen esetben Batthyány Boldizsár számára összeállított és a gótika lelkiségét tükröző gyűjteménye az ún. fogadalmi (votiv) miséknek. Megtaláljuk benne a magyar szenteket, Szt. Istvánt, Imrét, Lászlót, akiknek a kódexben közös miséjük van egybekapcsolva Alsóausztria nagy szentjével, Szt. Kálmánnal. A magyar szenteknek Szt. Kálmánnal egy közös könyörgésben való találkozása nyilvánvalóan ausztriai hatásra utal. Ugyanezt mutatják a kódexben egybemásolt fogadalmi misék, amelyek szintén osztrák mintát látszanak követni.301

Arra aligha gondolhatunk, hogy a Frigyessel éles harcban álló Batthyány osztrák mintapéldányt másoltatott volna magának. A miseköny ausztriai jellegét csak úgy érthetjük meg, ha elfogadjuk, hogy a nyugati határ mentén ekkor még élt a salzburgi liturgikus hatás.302

Batthyány misekönyvében találunk utalást a szentmisén való részvétel egyes mozzanataira. Szt. Zsófia miséjében pl. (föl. 39. verso) a felajánláskor ezt olvassuk: „Itt felajánlandó 7 kenyér és ugyanannyi dénár és az adakozó visszatér helyére..A Sanctus-nál ezt az utasítást adja: „Most a Sanctusnál leborul kereszt alakjában alázattal és amilyen alázatosan csak lehet, buzgón elmondja szorongattatásaiért és zaklatásaiért a Miserere zsoltárt.” — Az áldozás után pedig így rendelkezik: „Az előbb minden könyörgéshez egy-egy gyertyát gyújtottál. Ugyanúgy most minden áldozás utáni imádsághoz egyet ojts el és mondj el egy Miatyánkot és ezeket a verseket: Judica Domine. . . és Exaudi..

Mindezek az utasítások nyilván nem a miséző papnak szólnak, hanem a misén résztvevő hívőknek. Éppen ezért valaki az egyébként latin nyelvű kódexbe az egyes misékhez magyarul is beírta a címet, a kódex elejére pedig magyarnyelvű kalendáriumot illesztett.

335