Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

élvezhető muzsika meleg, rokonszenves hangulatot adott a templomnak. Az emberek szívesen hallgatták. A zene is vonzotta a hívőket a ferences templomokba. Ezek mellett viszont a ferences kórusokon alig jutottak szerephez a nagy bécsi klasszikusok és a romantikus mesterek nagyzenekaros miséi. Sőt később, a

19. században a ceoiliás mozgalom és egyházzenei megújulás sem tudott nagyon beférkőzni hozzájuk.

Az így kialakult 18. századi ferences zenei gyakorlatot szentesítette még az 1803-i rendtartományi szabályzat, a Statuta Municipalia. Ez így rendelkezett: „Ezentúl megengedjük a testvéreknek a cantus fractus vagyis a figurális ének használatát. De ez nem lehet akármilyen különleges, hanem egyszerű, szokásos, könnyű és olyan, amilyet egyedül Isten dicsőségére és a hívek épülésére a rendtartományunkban eddig is énekelni szoktak és jóváhagytak. — Az orgonán kívül más hangszert mellőzni kell. — Nem kevésbé hangsúlyozzuk — mondja tovább a Szabályzat —, atyáinknak ez ügyben már előbb kiadott és rendtartományunkban közzétett nagyon szigorú rendelkezéseit, szemben némely orgonista újítási szenvedélyével. Ezek a minap hiúságból és énékművészetük fitoktatására új, különc, egzotikus miséket és litániákat próbáltak gyakorlatunkba bevezetni. Megkívánjuk tehát, hogy ezentúl minden orgonista mindenben pontosan igazodjék a már 1769-ben rendtartományunk számára és használatára elrendelt misék és litániák katalógusához, és abból (Gerstenmajer gyűjteményeiből!) énekelje a miséket és litániákat, — kenyér és vízen való böjt vagy még súlyosabb büntetéssel való föltétien büntetés terhe alatt.”189

Ez az 1803-mas szigorú rendelkezés a ferenceseknél a későbarokk egyházzenei stílus virágzását messzire átnyújtotta a 19. századba, akkor, amikor az másutt már túlhaladott volt. Hogy Gerstenmajer Cecil litániáskönyvét mennyire használták még a 19. században is, mutatja, hogy érdemesnek találták a kötetet 1818-ban restaurálni, mint azt a hátsó kötéstáblán bejegyezve találjuk.

Sőt azt is érdemesnek látták, hogy 1807-ben lemásolják a szombathelyi templomuk számára a kor legkiválóbb ferences zeneszerzőjének, P. Roskovszky Pantaleonnák ugyanilyen későbarokfc stílusban komponált műveit. Kéziratának címe: „Cantica Dulcisona Mariano-Seraphica seu XXX. Motettáé et XX. Ariae de Sanctis per Annum quas in Ecclesiis Fratrum Minorum publico usui Provinriae Marianae is Hungária exhibet Pater Pantaleon Roskovszky; Ordinis et Provinciae ejusdem Alumnus professus et orqanoedus. — Orqano cum Voci Cantante.”100

Roskovszkynak ez a Pozsonyban írt műve, mint a cím mutatja, 30 motettát foglal magába a főíbb ünnepekre és más alkalmakra, valamint 20 áriát hasonló célokra. Az 50 kompozíció szólóra szánt ének koncertáló orgonakísórettel.

Roskovszky gyűjteményénék szombathelyi példányában a címlapon ezt olvassuk: „Sub organista Kleinmair m. p. 1. Octobr. 807. Muss. (=Musicus) Cathedralis.”m Mivel Szombathelyen Kleinmair orgonista ebben az időben biztosan nem működött a székesegyházban, így a másolást nem Szombathelyen végezték. A kézirat beszerzése azonban mindenképpen világos bizonyíték a mellett, hogy az említett későbarokk egyházzene a 19. században virágzott még a ferencesek kórusán.

315