Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Az eredeti számozás szerint a 68. lapon, mai foliálás szerint a 35 verso fólión díszes embléma látható, amely Isten dicséretére buzdítja a szombathelyi ferences szerzeteseket. (L. 310. lapon.) A kézirat ma a budapesti Orsz. Széchényi Könyvtár Zeneműtárában található Ms. Mus. IV. 800. jelzett alatt.182 A FERENCESEK JAVABAROKK EGYHÁZI ZENÉJE Az 1746. szeptember 24-én kelt rendelkezésében P. Thum Mátyás tartományfőnök (1744—47.) miég hangsúlyozza, hogy „a világias többszólamú éneket, amely a kérkedésre ad alkalmat az énekeseknek, küszöböljék ki a Rend templomaiból és helyette a kórus vezetője a (ferences) korális éneket tanítsa.”183 Nyilván ezen rendelkezés nyomán másoltatták le Rókus és Demeter testvérekkel a most leírt énekeskönyvet. De Thum páter szigorú parancsa nem tudta megállapítani a zenei ízlés és az igények alakulását. A barokk korális ideje elmúlt. Űj egyházzenei irány volt ezidőtájt kialakulóban, főleg a délnémet kolostorokban. Szépszámban működtek az ún. „Klosterkomponisten”, vagyis a szerzetes zeneszerzők. Délnémetországban, Svájcban a bencés, jezsuita és observans ferencesek buzgólkodtak ezen a téren. Olyan virágzó zenei életet teremtettek, hogy amikor a francia bencés tudós Mabillon tudományos kutatásai kapósán 1683-ban arra utazva meglátta a csodálatos szép barokk apátsági templomokat és hallotta a bennük felcsendülő áriaszerű, fölemelő hangulatú hangszeres egyházi muzsikát, kifejezte szíve vágyát, bár ekkora érzék és lelkesedés lenne hazájában, Franciaországban is az egyházi zene iránt.184 Hazánkban ennek az áramlatnak visszhangjaként szorgalmazta a ferences rendtartomány kormánytanácsa az egyházi zene reformját. P. Kosa Jenő tartományfőnök (1768—71. és 1777—80.) 1769. november 26-án zenei rendelkezést bocsátott ki a Rendben, amelyben a kormánytanács nevében kötelezővé tette, hogy a kisebb kolostorokban csak az I. osztályú ünnepeken, a nagyobbakban a II. osztályúakon is énekeljék a „Choralia Sacra” és a „Lytanias” gyűjtemények énekeit.185 Ezek a gyűjtemények már az új zenei ízlésnek hódolnak. A tartományfőnök rendelkezésének eleget teendő, a szombathelyi konvent gondoskodott maga számára a két könyvről. Gerstenmajer Cecil laikus testvér 1773-ban (pontosan száz évvel Dubelovicz énekeskönyve után!) mindkét gyűjteményt lemásolta. Az egyik gyűjtemény címe: „Sacra eo Ordine quo a Venerabili Diffinitorio sunt approbata; conscripta dum Conventus Sabariensis sub suavi jugo oboedientiae M. V. P. Guard. Basilii Laszatics Lect. Sexen, existeret, per Fratrem Caecilium Gerstenmajer organistam.”186 A gyűjtemény 42 misét foglal magában. Ezek túlnyomóan egyszólamú, szólóra írt kompozíciók orgonakísérettel, néha koncertáló feldolgozásban; kisebb résziben kétszólamú, duettszerű misék ugyancsak számozott basszusban megadott orgonakísérlettel. A kézirat ma az Orsz. Széchényi Könyvtár Zeneműtárában Ms. Mus. IV. 794. jelzet alatt található. 1773-ban másolta Gerstenmajer Cecil testvér a másik kéziratos gyűjteményt 311
