Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
ráz olt a. Mellette Szt. László és Szt. Imre szobra állott.175 — A következő (1635) évben a ferences tartományi gyűlés a szombathelyi rendházat konvent rangjára emelte és kinevezte számára az első guardiánt.176 A kolostorban megindult a szerzetesi élet és a templomban felcsendült újra az ének. A ferencesek barokk zenei életét részletesen szabályozta az 1659-ben Nagyszombatban tartott ferences rendtartományi .káptalan. Annak határozatait még ugyanazon évben kinyomatták „Statuta, Constitutiones, Decreta Provinciae S. Mariae Hungaricae Ordinis Minorum Strictioris Observantiae” címmel, majd lényegében változatlanul újra kiadták 1665-ben és 1730-ban. Ezen határozatok alapján a ferences konventek egyházzenei gyakorlata a 17—18. században a következő képet mutatta. Karácsony, húsvét, pünkösd, Űrnap és Szt. Ferenc ünnepén énekelték a zsolozsmában az Invitatoriumot, himnuszt, lectiókat, a III. Nocturnus responsoriumait és a Te Deum-ot a befejező részekkel. A II. osztályú ünnepeken csak a IX. lectiót énekelték a Te Deum^mal. A felsorolt ünnepeken papi segédlettel végezték az ünnepi misét. A nyilvános és rendi egyéb ünnepeken egyszerű énekes, máskor csendes konventmisét mondtak. Az observans konventekben, mint amilyen a szombathelyi is volt, kizárólag gregorián korálist énekeltek. Az említett rendszabályok a hivataltól való felfüggesztés terhe mellett tiltották a rendtagoknak a figurális vagyis többszólamú éneklést. Ugyanígy tilos volt istentiszteleteik keretében az orgonán kívül más hangszert használni. A figurális vagy hangszeres zenét csak igen magasrangú előkelőségek jelenléte alkalmával engedték meg, valamint olyan nagy rendi ünnepeken, mint Szt. Ferenc, Porcinkult, Páduai Szt. Antal ünnepe és hasonlók. Ilyenkor ui. a ferences atyák gyóntatással voltak elfoglalva, vagy az ünnepi misén segédkeztek, s így nem tudtak énekelni a kórusban. Ha ilyen alkalmakra világi muzsikusok buzgóságból ajánlkoztak, meg lehetett engedni a zenekaros misék előadását.177. Az orgona is csak ünnepeken szólhatott, akkor is inkább a híveknek való engedményként, mivel a Rendtartamányi Szabályzat szerint a magyar hívek nagyon igényelték a misén az orgonálást. (,,inclinationi nostrae Nationis indulgendo”... III. fejezet 9. pont) A tartományi főnöknek gondoskodnia kellett, hogy legyen minden ferences konventben megfelelően képzett kántor, aki a testvéreket szorgalmasan oktatja az énekben. Ha a rendtársak között nem akadna erre alkalmas személy, akkor világi zenészt kell fogadni. A kántor irányította a rendház zenei életét. Nagyobb, főleg tanulmányi házakban rajta kívül Magister Ohori is működött. A Rendtartományi Szabályzat szerint a ferences szerzetes növendékek az ujoncév után két évig nem folytathattak szorosan vett tanulmányokat, hanem ezalatt a rendi szellem megismerésével foglalkoztak. Ennek keretében meg kellett tanulniok a sajátos rendi korális éneket (addiscendo cantu nostro Chorali), valamint a rendi misekönyv, zsolozsmáskönyv és szertartáskönyv szabályait. Oly fontosnak tartották az ének elsajátítását, hogy fel sem szentelték a növendéket addig, míg a korális énekben megfelelő jártasságot nem szerzett. Sőt, ha az elöljáró szükségesnek találta, még a felszentelés után is jelen kellett lennie naponkint ebéd után 12—1 óráig az énekgyakorlaton.178 Az a korális ének amit a ferencesek a 17. és a következő századokban énekeltek, nem a hagyományos gregoriánum volt, nem is a római kúria fentebb 304
