Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
hanem a győri Szemináriumi Könyvtárban őrzött ún. Zalka—Antiphonale egykori párja. Sok töredéke maradt fenn kötéstáblákon Győrött a káptalani Levéltárban és a Xantus János múzeumban. Az említett fólió a szombathelyi püspökség felállításakor kerülhetett más egyházmegyei iratokkal együtt Szombathelyre.6 Bár a fennmaradt zenei emlékek mind csupa gregorián dallamokat őriztek meg, mégis csaknem biztosra állíthatjuk, hogy a 14. században már többszólamú ének is hangzott Vasváron a káptalani templomban. 1342-ben ui. egy oklevélben említés történik arról, hogy Molnári község tized jövedelméből részt adnak a vasvári kántornak és a kántorátusnak, „cantori et cantoratui”.7 A kántorátus Vasváron ekkor új intézménynek tűnik fel az oklevél alapján. Tagjai hihetőleg a korai többszólamúság énekléséhez szükséges (világi) énekesek.8 A káptalan liturgikus énekének irányítása a Cantor-, vagyis éneklőkanonok feladata volt. A vasvári káptalan éneklőkanonokjainak névsorát 1233 óta szinte hiánytalanul ismerjük. Amikor azonban szokásba jött a többszólamú éneklés, az éneklőkanonok maga helyett a többszólamúságban járatos (gyakran világi) helyettest, succentort állított. Vasváron 1369—89 között Péter éneklőkanonok mellett névszerint ismerjük János succentort, aki a kántorátusnak vezetője lehetett.9 Bár nem szorosan vett zenei emlék, mégis megemlítjük a káptalan egyik 14. századi misekönyvének azt a fólióját, amely mint kötéstábla maradt fenn. és ma a szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár tárlójában látható. Végül ismerünk egy Psalteriumot amelyet talán a Vasvár—Szombathelyi káptalanban használtak. A kódexet a 13. században valamelyik német bencés apátságban írták. A 14. században ciszterci apácák birtokában volt valahol Magyarországon. Majd Stupekovits (Stupecovitius) György szombathelyi iskolamester tulajdonába került, aki hihetőleg egyházi férfiú volt, és talán ő használta azt Szombathelyen a templomi funkciókon. A kódexet 1602 körül Vasvári András Károly veszprémi nagyprépostnak, pozsonyi kanonoknak, Zalavár és Kapornak kommendátorának ajándékozta. A 147 fóliós, miniatúrákkal díszített kódex ma a gyulafehérvári Batthyány Könyvtár tulajdonát képezi.10 Vasvár nem tartozott a török hódoltsági területhez. De, amikor 1566-ban II. Szulejmán szultán utolsó magyarországi hadjárata alkalmával nagy áldozatok, sőt saját élete árán elfoglalta Szigetvárt, az országgyűlés a fontos hiteleshely zavartalan működése és a levéltár biztonsága érdekében a vasvári káptalant a győri püspöknek erősebb szombathelyi várába akarta áttelepíteni, amelyet a Rába folyó is némiképpen védett. De, mivel a király pániktól tartott, az átköltözés húzódott és csak az 1578-i országgyűlés mondotta ki végérvényesen. Az átköltözéskor a káptalan magával vitte templomi értékeit, köztük a liturgikus kódexeket is. Még a templom 1674-i leltára is említ egy kéziratos misekönyvet: (Missale) „unum antiquum antiquis litteris in pergamena”, és beszél a káptalan három régi breviráiumáról: „breviaria antiqua pro cantoribus Nr. 3.”Ll A fentebb említett miseköny fólió talán éppen ennek a misekönyvnek része. A káptalant az átköltözés után Vasvár—Szombathelyi Társaskáptalannak nevezték. 249
