Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

A vasvári káptalan 13. sz-i Gradualéja

solóinál a 14. században jött szokásba. A St. Galleni notációnak a vonalrendszerre való alkalmazásából alakult ki. A dallam pontosabb jelzésére, az egyes hangok helyének rögzítésére a gótikus szövegírás fraktúráihoz hasonló kótafejeket rajzoltak a vonalrendszerre.

Az említett két fólió egyike a nagybőjti kántorpéntek és kántorszombat miseénekeit tartalmazza, a másik pedig a feketevasárnap (nagyböjt 5. vasárnapja) utáni csütörtök és péntek miséjének énekeit.4

A hangjelzésnek ismét újabb fajtáját mutatja be a vasvári káptalan 15. századi Antiphonáléja. Ebből is két fóliót ismerünk. Az egyik ma a szombathelyi székesegyházi Főplébánián a kereszteltek 1675—1696-i anyakönyvének kötéstáblája, és Szt. Ágoston augusztus 28-i zsolozsmájának VI. responsoriumát őrizte meg számunkra. — A másik fólió a Vas megyei Levétárban a „Protocollum Civitatis Sarwar 1674—1705” I. kötetének borítólapja. Ez a nagybőjti

AáftfRá •

j? * ■ $>**.*«**' *

Vtó *»VU V* ; rt r

# , for- -f t

246